Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kecskeméti Tibor: Dr. Csepreghyné Meznerics Ilona dr. nógrádi őslénytani-rétegtani kutatásai

1951-ben osztályvezetői kínevezés, 1952-ben a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa fokozat, 1957-ben e tudományok doktora fokozat elnyerése. Ekkor már Európa-hírű szaktekintély. Kiemelkedő tudományos, tudományszervező és múzeumi tevékenységéért számos kitüntetésben részesült: 1952-ben a „Szocialista Kultúráért" 1961-ben a „Munka Érdemérem", 1966-ban a „Munka Érdemrend ezüst fokozata", 1970-ben a „Munka Érdemrend" arany fokozata kitüntetéseket adományozta számára művelődésügyi kormányzatunk, a Magyarhoni Földtani Társulat pedig tiszteleti tagjai sorába választotta (1975). A külföldi szakkörök elismerését a Nemzetközi Rétegtani Bizottság és a Mediterrán Neogén Rétegtani Szakbizottság tagjai közé választása jelzi. Nyugállományba vonulása (1970) után sem pihent, hanem mint tudományos főmunkatárs a Magyar Állami Földtani Intézet számára végzett értékes tudományos munkát 1977. január 14-én bekövetkezett haláláig. Csepreghyné Meznerics Ilona gazdag tudományos életművében jelentős szerepet játszottak nógrádi kutatásai. A továbbiakban ezt szeretnénk ismertetni, mindig hangsúlyozva, hogy mennyi őslénytani-rétegtani újdonságot fedezett fel az általa vizsgált területen, s mily sokat tett ennek hazai, sőt nemzetközi megismertetéséért. A kiválóan képzett paleontológus a negyvenes évek végén kezdte idevonatkozó kutatásait. Jó kiindulási alapot biztosított ehhez a Föld- és Őslény tár gazdag nógrádi miocén gyűjteménye, mely nagyrészt Harmath István egykori salgótarjáni bányaigazgató és id. Noszky Jenő geológus gyűjtése során került a múzeumba. Ezt Csepreghyné még újabb gyűjtésekkel tette teljesebbé, miközben számos terepi megfigyeléssel biztosított szélesebb alapot kutatásaihoz. Ugyancsak fontos bázis volt munkája beindulásánál az a Cserhátra és a Salgótarjáni-medencére vonatkozó gazdag földtani ismeretanyag, mely főként id. Noszky Jenő több évtizedes munkássága чуотап halmozódott fel. Mindezekhez járult még egy fontos momentum: a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején jelentkező fokozott energiaigény megnövelte a szén jelentőségét, s széles körű barnakőszén kutatási programok készültek. A Nógrádi-medencében is megindultak a távlati barnakőszén-kutatások, melyekhez a széntelepek korát s a reménybeli területek kijelölését szolgáló faunisztikai és rétegtani vizsgálatok csatlakoztak. E munkához kapcsolódtak Csepreghyné Meznerics Ilona tanulmányai is. Munkássága első periódusában az alapfaunák feldolgozását végezte el. Hamarosan megjelentek erről szóló, rendkívül pontos és lelkiismeretes taxonómiai munkáról tanúskodó dolgozatai. Az első (1950), néhány addig ismeretlen és új taxon feldolgozását adja. A zömben Mátra ver ebély— Szentkútról, kisebb részben Sámsonházáról és Márkházáról származó anyagban 8 csiga- és 7 kagylófajt ír le, köztük 1—1 új taxont is. A következő dolgozat (1951) már földrajzilag és rétegtanilag is nagyobb egységből veszi anyagát. Területileg a Salgótarjáni-medencén túl már a Cserhát keleti—északkeleti részére, a rétegtanilag pedig a helvét emelet több képződményére teljédnek ki vizsgálatai. Az anyag is jóval nagyobb, mint az előző dolgozaté s az eredmények is szélesebb spektrumúak. A taxonómiai munkát (21 csiga- és 50 kagylófaj, közte 1 új taxon feldolgozása) itt már részletes faunisztikai elemzés és összehasonlítás egészíti ki, s a korkérdéseket is behatóan taglalja. 308