Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kerényi Dániel: Id. Noszky Jenő (1880–1951)

a belőle kikerült kövületek alapján nem lehet elválasztani a fölibe települő rétegektől, amelyek alsó medit korúak. Ezek közül az első csoport terrigen homokkövekből áll, amelyre ismét tengeri eredetű jól jellegzett a medit faunát tartalmazó rétegek települnek; amelynek egyik fáciensét a Lingula Suessi DRÉGER gazdagsága jellemzi. Majd ismét térszínváltozás következik be, s az így kialakult szárazföldön keletkeznek a széntelepek, amelyek különbözősége ismét az életviszonyok változatosságára utal. A széntelepeket még a mediterrán jellegű, tengeri eredetű rétegek fedik, de ez a tenger csakhamar kezd visszavonulni, s lépésről lépésre hátrál! a felső mediterrántól kezdve, ellentétben a bécsi medencével. A Karancs kitörése a vázolt első szárazföldi korba esik, de kitörések javarésze a felszín alatt maradt lakkolitok alakjában. A főtörések kora a felső-mediterrán kezdetére esik, de későbbi korú töréseket is észlelni a felső mediterránkorú képződményeken. Sőt a bazalt feltörési vonulatok alapján törések is következtethetők. Ezek a törések apróbb darabokra szaggatták a széntelepeket, s részint vetődési árkokba süllyesztették, részint a horszokra emelték. Az utóbbiak javarészét eltávolította az erózió, hacsak a rátelepült bazalttakarók meg nem védték." Az 1905/6 tanévben a Trefort utcai mintagimnáziumban volt gyakorló tanár. Azonkívül az Áll. Földtani Intézetben gyakornok. Utóbbi minőségben, 1905 nyarán dr. Szontagh Tamás (akkor főgeológus) oldala mellett kint volt a Biharhegység keleti részeinek országos geológiai felvételén, segédkezett a földtani térképezésben. Ekkor gyakorolta magát első ízben a rendszeres földtani térképezésben. 1905 6-ban az egyetemi Természetrajzi Szövetség pénztárosa, geológiai és paleontológiái előadója és exkurzióvezetője volt. 1906 nyarán a Magyar Földtani Társulat megbízásából az Ipoly és Zagyva völgyében végez kutatómunkát. 1906 szeptemberétől a késmárki Lyceumban működött, mint helyettes, 1907. aug. 15-től pedig, mint államilag kinevezett rendes tanár. A Földtani Intézettel sem szűnt meg a kapcsolata. Nyaranként részt vesz az országos részletes geológiai felvételekben. Főleg a magyar középhegységben. Fölveszi a Mátrát, Cserhátot, Börzsönyt, az Osztrovszki hegyvidék déli részeit, a Vepor alját és a köztük levő harmadidőszaki medencéket. A Magyar Állami Földtani Intézet méltányolva a fiatal szakember törekvéseit, 1908-tól kezdve állandóan megbízta nyári földtani térképezés munkájával, úgyhogy, mint külső munkatárs térképezte a Salgótarján vidéki tágabb értelemben vett harmadidőszaki barnakőszénmedencét. 1907 októberében nősül meg. Felesége: Mahalek Franciska oki. tanítónő, sz. : 1886-ban Mezőtelegden (Bihar m.), akinek apja szintén uradalmi kertész volt, ekkor már Vizsláson (Nógrád m.). Késmárkra költöztek. Házasságukból két fiú származott: Jenő (sz.: 1909) és Tamás (sz.: 1911). Késmárkon a Földrajz és Természetrajzi gyűjteményeken kívül az ifjúsági segélykönyvtárat és az iskolakertet is kezelte. 1918—20 között lyceumi gondnok volt. Itteni működése alatt az ott szokásban levő, intenzív diákkirándulások vezetésén kívül, nemcsak a Magas Tátrába és a közelebbi környezetbe, hanem távolabbi vidékekre is több kar-, ül. szaktársával (Nyárady E. Gyula, Baradlai Bertalan, Vogl Viktor, Füleky Béla, Mihályi Bálint, Nógrádi Pál, Kun Árpád, Báthory Andor, Binder Jenő, Gaál Pál,