Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Kerényi Dániel: Id. Noszky Jenő (1880–1951)

Gothardt Kornél, Hronyecz György, Mikolik Imre, Topperczer Rezső, Bruekner Károly, MattyasovszkyHElemér) számos—egyéniT-tanulmányútorr vett részt: Szepes, Sáros, Liptó, Árva, Turócz, Bars, Hont, Nógrád és Gömör megyékben — geológiai, botanikai és föld-néprajzi tekintetben. 1908-ban Galíciában a Dunajec melléki szirteket tanulmányozza. 1909-ben a Maros és Fehér-Körösvölgyi F. kréta területeket kutatta fel. 1909—1912 közt Poprád és Dunajec völgy oligocén rétegeit kutatta át. Igen jelentős kutatómunkát végzett mind közgazdasági, mind tudományos tekintetben a salgótarjáni barnakőszénmedence területén is. Értékes tanulmányt írt 1912-ben „A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai" címmel. (Koch — Emlékkönyv) A szakirodalomban foglalkozott ugyanezzel a területtel: Paul, Szabó, Hantken; munkáik sok becses adatot tartalmazó értékes emlékek, de ezek csak szűkebb területre szorítkoztak. A tudomány fejlődésével új tények, adatok százai kerültek napfényre, új szempontok merültek föl. Ennek tudatában határozta el Noszky Jenő, hogy a vidék földtani viszonyait, saját, több évi megfigyelései alapján rövid vázlat keretében tünteti föl. Kiterjesztve egy nagyobb, földtanilag egységes területre, ezt is összehasonlítva és összefüggésbe hozva a szomszédos részekkel, különös tekintettel az egyes képződmények litogenetikai viszonyaira, s a vidék hegységszerkezeti felépítésére és ősföldrajzi kialakulására. Azonkívül a vidéken levő összetöredezett, szétszórt s részben elfödött szénterületeket sorolja föl és ismerteti. Noszky megállapítása szerint a salgótarjáni szénterület tágabb értelemben véve meglehetősen nagy. Orográfiai határai délen a Mátra, nyugaton a Cserhát, északon az Ipoly és Rima völgyelése, keleten pedig a Tárna, illetve az Eger völgye. Tehát 1000 km

2-nél is jóval nagyobb földtani egységet kell itt figyelembe venni, melynek 3/5 részén nincsenek széntelepek. Az itteni nagy változatosságú képződményeket fontosabb csoportokra tagolja, külön az üledékes és vulkáni képződményekre. Noszky szerint a felületen észlelt márgás-agyagos képződmények felső-oligocén korúak. Ezek több helyen felbukkannak, részint a mélyen kivájt völgyek fenekén (Istenmezeje), részint kiálló, de ma már nagyon lekoptatott sasbércekben (Karancs, Mátra északi lába, Kis- és Sóshartyán), melyek közül a Karancs őrizte meg a legtökéletesebben a horszt (bérc) jellegét, mert az andezitfeltörések a bérc laza anyagát megszilárdították. Az alsó-mediterrán homokkőcsoport durva kvarchomokkő összletben gyakoriak a mállás útján keletkezett gömb vagy lepény alakú álkonkréciók. A glaukonitos homokkő felső rétegeiben a széntelepek feküjében gazdag fauna észlelhető. Az alsómediterrán tengeri rétegek ellepik a parti szárazulatot, és azon tengeri üledéket alkotnak. Inászónál, Szilváskő alján lehet találni kövületes réteget, melynek faunájában előforduló Pectennyomok annyi tévedésre adtak alkalmat. Ezt ti. a szénfedőben levő pectenes homokkővel tévesztették össze, és ezért több helyen elcsúszott széntelepeket feltételeztek a fekvő rétegek alatt. Ennek a feltevésnek alapján! néhány mélyfúrást is eszközöltek, természetesen eredmény nélkül. A széntelepek közül a legalsó közvetlenül a riolittufára telepszik, vagy csak vékony kék agyagréteg van közéjük iktatva, ez a D-i típus. Észak fe270