Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

Az 1875-ös közgyűlésen bizottságot hoztak létre az Intézet alapszabályának átvizsgálása, annak szükségszerű módosítása, az intézeti tagok névsorának összeállítása céljából. A Nemzeti Intézet ismételt újjászervezésére 1882-ben került sor. Az új alapszabályt az 1882. október 3-i közgyűlés fogadta el. A belügyminiszter 1883-ban hagyta jóvá. Az újjáalakult Nemzeti Intézet új tisztségviselőit az 1883. május 3-i közgyűlés fogadta el. Közli a szerző a Nemzeti Intézet új alapszabályát, választmányának háziszabályait, az iskolai népkönyvtárak kezelési szabályzatát, a Nemzeti Intézet vagyonáról felvett kimutatást, tagjainak névsorát 1895-ben (83 fő), s az intézet volt elnökeinek névsorát. Utóbbit mi is közöljük: Fatovich István 1831—1835, Dessewffy Jób 1835—1838, br. Podmaniczky Mihály 1838—1844, Sréter Horác 1844—1864, Dessewffy Ottó 1864—1883, Huszár László 1883—1889, Scitovszky János 1889). Az utolsó adat a Nemzeti Intézet monográfiájában: az Intézet vagyona 1895 végén: 47 578 forint 18 kr. (Ebben benne van a balassagyarmati polgári iskola fenntartására adományozott 25 000 forint.) A Nemzeti Intézet tevékenységét a monográfia ismertetése során nyomon követtük. 1831., 1853., 1883., a három alapszabály elfogadásának időpontja. A három dátum három különböző történelmi kort jelöl. A reformkor, a reformországgyűlések időszaka, az önkényuralom és Bach korszak, a dualizmus kora. A történelmi korból következik elsősorban az intézmény célkitűzése. Az alap mindhárom esetben azonos: a magyar nyelv művelése, terjesztése, figyelmen kívül hagyva azt, hogy több nemzetiségű állam Magyarország, illetve Nógrád megye, hiszen lakosságának egy részét a szlovák nemzetiség adja. A reformkorban a magyar nyelv uralkodó nyelvvé tétele a reformországgyűlések egyik fő célkitűzése. Akkor a magyar nyelv művelése, terjesztése érdekében létrehozott intézmény, egylet pozitív szerepet tölt be a kor, a megye történetében. Az eszmei célkitűzések alapját pénzadományok gyűjtésével teremtik meg, amely alap vagyon segíti a célkitűzések megvalósítását. (Tanítók, tanulók jutalmazása, kézikönyvek íratása, előállítása, iskolák segítése stb.) Nem véletlen, hogy az alapítók soraiban elsősorban a megye reformpolitikus nemeseit találjuk. Az önkényuralom, a Bach korszak a győztesek részéről a bosszú, a megtorlás időszaka, önállóságától, nemzeti függetlenségétől, nyelvétől megfosztva a nemzet. Az erőszakos németesítés időszakában a magyar nyelv megtartásáért csak a császári, királyi nyílt parancs értelmében, annak szem előtt tartásával lehet szót emelni. „A Nemzeti Intézet ezentúl is fenntartandó, azon felvilágosítással, hogy... nem kíván egyebet érteni, sem tettleg gyakorolni, mint a magyar tudományosság és műveltség jutalmazását." A megvalósított alapszabálymódosítások az önkényuralom nyomasztó körülményeinek következményei. Az önkényuralom, a Bach korszak idején a magyar nyelv mellett kiállni még a több nemzetiségű államban is — állásfoglalást jelentett. Az 1860—6 l-es „pillanatnyi" fellélegzés nem befolyásolta érdemben ezen időszak jellemző sajátságait. Ismét más történelmi korszakban született a Nemzeti Intézet harmadik, 1883-as alapszabálya. Nincs szükség többé arra, hogy a magyar nyelv elismertetéséért, államnyelvvé tételéért harcoljanak. Az 1868-as nemzetiségi törvény alapvetően más történelmi levegőt teremtett a Duna-meden2S1