Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

cében. Az 1868-as népiskolai törvény az iskolafenntartókra bízta az oktatási nyelv megállapítását. 1872 után Nógrád megyében egyre inkább háttérbe szorítják a szlovák nyelv használatát. Erősödik az erőszakos magyarosítási politika 1879-től, Tisza Kálmán miniszterelnökségének idejétől, a megyén belül pedig Scitovszky János alispánná választásától kezdve. Bár Nógrádban viszonylag jobb a helyzet, mint országos vonatkozásban, mert ,,a szlovák községek iskoláiban a tanítók egy része nem tudott magyarul".

54 Az erőszakos magyarosítás szolgálatába állítják egyre jobban a társadalmi-kulturális egyesületeket. A Nemzeti Intézet újonnan kidolgozott alapszabálya egyre inkább nyelvterjesztő egyesületté teszi. „Célja a magyar nyelv és szellem terjesztése, ehhez képest: 1. A megyebeli nem magyar ajkú községekben a magyar nyelv tanításában kitűnő szorgalmat és eredményt előmutató népiskolai és kisdedóvó-intézeti tanítók és tanítónők s esetleg tanulóknak pénzbeli díjakban leendő jutalmazása. 2. Hasznos iskolai magyar könyveknek a gyermekek részére ingyen vagy leszállított áron való kiosztása. 3. A magyar nyelv és nemzeti szellem terjesztésére törvényesen megalakult egyleteknek a magyar irodalom termékeivel leendő segélyezése." A tagok jogainak és kötelességeinek meghatározása is ezen célkitűzés megvalósítását szolgálja. „Minden tag indítványozási joggal, a közgyűlésen szavazattal, az egylet tiszti állására nézve cselekvő és szenvedő képességgel bír. és az egylet alap- és háziszabályaiban körvonalazott előnyökben részesül, de tartozik a szabályokhoz alkalmazkodni, és az évi tagdíjat az egylet pénztárába befizetni." Talán nem volt hiábavaló a Nemzeti Intézet történetének 65 évét (1831—1896) az összevetés alapján is felidézni. A Nemzeti Intézetről írt monográfia megjelenése után Komjáthy Anzelm már csupán Losonczy István Hármas Kis Tükör című tankönyvének ismertetését olvashatjuk nyomtatásban. (55) Eszmetöredékek címen 1898. augusztusban írt gondolatait leánya, gondozója, Komjáthy Celeszta, apja születésének 100. évfordulóján tette közzé. Megjelent „Budapest 1918. Hornyánszky Viktor es. kir. udvari könyvnyomdájáéban. (56) Tekintve, hogy az élet- és pályarajz során fontos forrásnak tekintettük Komjáthy Anzelm „önéletírásom" című munkáját, szólni kell róla, mint forrásról. Elsősorban adatokat tartalmaz (kevés általános résszel, a közölt tények véleményezésével, értékelésével), melyek használhatók. A „mottó" minősíti is a munkát: „Egy hosszú élet története az, mit ez írás Tartalmaz, és híven festi le azt az időt, Melynek dúsgazdag folyamát átélni dicsőség Volt minekünk, kik előtt: »a haza minden előtt«." A „híven festi le" megállapítás ténye nyomon követhető az „önéletírásom"-ban. Természetesen a szerző világnézete alapján. Nem lobogott a reformkor, nem égett a forradalom tüzében; hivatalnok volt elsősorban. Az életpálya megrajzolásához néha egyetlen forrás volt. Stílusa nehézkes, helyenként pongyola. Kusza, nehezen olvasható írás, ami a felhasználást igen megnehezítette. 262