Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Mária: Komjáthy Anzelm élete és munkássága (1818–1900)

Intézeti közgyűlést 1853. május 19-re hívtak össze. (Elnök Sréter Horáo) Jelen volt gr. Pongrác Arnold megyefőnök, császári, királyi biztos-4^, ahol megszületett a döntés, hogy felül kell vizsgálni az intézet alapszabályát, s aszerint módosítani, hogy „az egyesület jövőbeni fennmaradására és működésére a legfelsőbb jóváhagyás folyamodás útján eszközöltessék", anélkül, hogy a részvényesek jogait korlátoznák. Egylet jellege továbbra is megmaradt. Kimondja az 1853-as módosított alapszabály, hogy tag a jövőben is mindenki lehet, aki évenként 6 ezüst forintnak 10 évig tartó fizetésére magát kötelezi. A tagok, a részvényesek maguk helyett utódul részvényes tagot végrendeletileg nevezhetnek ki. Ha valaha az egyesület feloszlana, minden egyes részvényes, mint alapító, fenntartja szabad rendelkezési jogát. A Bach korszakban később is módosítani kívánta a megyefőnök az intézet alapszabályát, sőt az intézet pénze fölötti szabad rendelkezés jogát is korlátozni akarta. Az 1864. szeptember 12-i közgyűlésen Sréter Horác elnök lemondott. A pénztáros az intézet pénzösszegének felülvizsgálatát kérte. — Az intézet vagyonának gyarapításáért legtöbbet tett Huszár Károly és fia, László, kinek közreműködésével az 1853-ban még csak 13 968 ezüst forintnyi tőke 1864-ig több mint 40 000 forint lett. — Űj vezetőséget választottak, s határoztak az intézet vagyonának további kezeléséről is. „Elnök úr oda utasított, hogy a kint lévő tőkének egyharmadrészenként, mindig hat hónapi felmondás előre bocsátása mellett, kellő behajtását eszközölje és a kisebb összegeket a Pesti Takarékpénztárba tegye, amint pedig egy ezer forint felett rendelkezhet, azon Földhitelintézeti zálogleveleket vásároljon, s azokat az Intézet további rendelkezésig, saját felelőssége mellett, ön őrizete alatt biztosítsa." (Elnök Dessewffy Ottó, ellenőr Huszár László, titkár Frideczky Lajos, pénztárnok-ügyvéd Gonda Ferenc.) Kimondta még a közgyűlés, hogy mivel az elmúlt években a tanítók, tanulók jutalmazása elmaradt, három egymást követő évben 600 forintot biztosítsanak erre a célra. 1865-ben a királyi biztosságokat megszüntették. Gr. Forgách Antal főispán, aki engedélyezte a Nemzeti Intézet további működését, javasolja az elnöknek, hogy „a jelen igényeinek megfelelő" új alapszabály alapján kezdjen a Nemzeti Intézet újjászervezéséhez. Komjáthy Anzelm, aki valóban a Nemzeti Intézet történetének, működésének alapos bemutatására törekedett, az intézet további sorsát új fejezet keretében tárgyalja: „A Nemzeti Intézet fejlődése és működése" (1865—1895-ig). Az újjáalakuláshoz az első lépéseket a kiegyezés után tette meg a Nemzeti Intézet. Az 1869. augusztus 23-i közgyűlésen új vezetőséget választottak. Az elnök továbbra is Dessewffy Ottó maradt. Foglalkozik a szerző az 1872-es közgyűlésen született határozattal, amely szerint a Nemzeti Intézet egy Balassagyarmaton felállítandó gimnázium létesítése céljából 25 000 forintos alapítványt tett. Az 1874-es közgyűlésen az intézet pénzügyeinek intézését a vármegye pénztárnoka vette át. (Valójában erre 1875-ben került sor. Az Intézet vagyona ekkor 33 100 forint.) Mivel időközben a gimnázium tervét elvetették, a 25 000 forintot a községi polgári iskola alapítására kívánták fordítani. A szerző részletezi a Nemzeti Intézet feltételeit az alapítvány kapcsán. 260