Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

Láda Szintén a menyasszony hozományához tartozott. Gyűjtőutaink során megfigyelhettük, hogy a nagy-, illetve dédszülőktől örökölt ládák sem voltak virágmintákkal díszítve. Világos vagy barna színűek voltak, asztalosoktól vásárolták, csak a szegényebbek készíttették el az uradalmi bognárral. A ládában tartották a törülközőket, a szakajtó és konyharuhákat, a csizmát és a férfi egyetlen ünnepi ruháját. A láda a harmincas évek közepéig tartozott a férjhez ment lány hozományához. (6. ábra) Kaszni A cselédek szobájában csak a húszas évek elején jelent meg, de csak a gazdagabbaknál (juhász, gazda stb.). Míg a parasztoknál a négy-, addig a cselédeknél a háromfiókos kasznyi volt az általános. A ládákhoz hasonlóan ezek sem voltak virágokkal díszítettek. Sötétbarna színben a balassagyarmati asztalosnál vásárolták. Szintén a menyasszony kapta a ládával együtt. Fiókjaiban helyezték el a hímzett törülközőket, a pamukos lepedőket, a női és férfiöltözet néhány ruhadarabját. Asztal A fiatal házaspár maga készíttette el a helyi uradalmi bognárral, vagy asztalosnál vették. Az asztalok kis méretűek voltak. Asztallapjuk az 50

X 80 centimétert ritkán haladta meg. Fiókja csak annak volt, amelyet asztalosnál vettek. Fehér vászonból, többnyire piros-kék pamuttal hímzett abrosszal terítették le. Az abrosz volt az egyike azon kevés textíliáknak, amelyet a cselédasszonyok maguk hímeztek ki. A hímzett lepedő, ingváll, törülköző inkább csak lánykoruk emléke volt, az asszonyoknak az állandó napszámba járás, a gyermeknevelés mellett szinte alig volt lehetőségük arra, hogy a hímzőfonalat kezükbe vegyék. Lóca Még gyűjtésünk időpontjában is találkoztunk olyan idős adatközlőkkel, akiknek gyermekkorukban a lócát földbe vert akácfa karókra erősített vastag deszkalap pótolta. A karoslóca csak az első világháború után kezdett a cselédek szobájában elterjedni. Bognárok, ügyes kezű parasztemberek készítették, amelyért többnyire munkával fizettek a megrendelők. A cselédek ritkán jutottak pénzhez, tartozásaikat munkával egyenlítették ki (kapálás, gabonabetakarítás, favágás stb.). Mintázatukban a paraszti formát követték, hiszen az uradalmi bognárok, faragók a parasztok részére is készítettek lócákat. A városi asztalosok lócákat nem árultak, készítésre megrendelést sem fogadtak el. Az 1930-as évekig Nógrádgárdonyban élt egy juhász, aki vadász- és vallási jeleneteket, huszárt ábrázoló, áttört faragású betéteket faragott lócájának háttámlájába. Mások részére ilyen betétek készítését nem vállalt. 214