Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Zólyomi József: A Mailáth-uradalom cselédeinek lakáskultúrája a két világháború között

heiésJL remélve hivatali pályákra törekedtek. BirtoJmik_hér_lők kezére jutottak, amelyet visszaváltani csak ritkán tudtak, vásárlás, eladósodás révén a nagyobb uradalmakba olvadtak be. 1870-ben a megyében 87 volt azoknak a földbirtokosoknak a száma, akik ezer hold feletti birtokon gazdálkodtak. A nagybirtokos kategórián belül az 1000—3000 holdasok voltak a többségben, az ötezer, illetve tízezer holdasok listáján alig néhány tulajdonost tudunk felsorolni.

10 A múlt század második felétől az uradalmi földek változó nagyságát az eladósodás már alig befolyásolta, inkább a családon belüli osztkozkodás csökkentette vagy bővítette (pl. házasság) az azonos földesúrhoz tartozó holdak számát. A kettő közül az előbbi volt a jellemzőbb, mert a századforduló tájára már csak 13 uradalom volt a megyében, amelyeknek a szántóföld területe meghaladta az ezer holdat.

11 Azért hangsúlyozzuk mértékként a szántóföld mennyiségét, mert az alkalmazottak, pontosabban a cselédek számát ez nagymértékben meghatározta. Az uradalmi földek folyamatos felaprózódása azt eredményezte, hogy a földművelés gépesítése messze elmaradt az országos átlag mögött. 1873ban még csak 50 db gőzcséplőgép és 458 lóvontatású gép volt a megye földbirtokosainak tulajdonában.

12 A mezőgazdaság gépesítése sem a századfordulón, sem a két világháború között nem érte el az országos szintet.

13 CSELÉDEK SZÁMA Megyénk uradalmaiban alkalmazott cselédekről sajnos csak szórványos adataink vannak. Az adatok viszonylagos szegénysége nem a számadáskönyvek hiányos vezetéséből adódnak, hanem inkább abból, hogy nagy részük elveszett az idők folyamán. Nem tartjuk feladatunknak az általunk feltárt konvenciók részletes elemzését, más forrásokban előforduló cselédekre vonatkozó adatok ismertetését. Itt csupán eredményeink summázatát adjuk a cselédek számának alakulásáról. A legkorábbi és viszonylag legteljesebb cselédkonvenciós könyvünk a szécsényi Forgách-uradalomban készült. A több mint ezer szerződést tartalmazó kötetből nyomon követhetjük a cselédek számát 1721—1838 között. Már az első évben több mint hatvan alkalmazottat vettek nyilvántartásba. A hatvan konvenciós közül negyven fő (kertészek, szakácsok, kenyérsütő asszonyok, dajka stb.) a kastély személyzetének kiszolgálásával foglalkozott. Az állatállományt öt pásztor őrizte, a szántóföldek körüli munkák végzésére mindössze tizenöt cselédet alkalmaztak. Ez utóbbiak között megtaláljuk az első bérest, a bérest, a kocsist, a szekerest.

1

'

1 A szécsényi Forgách-uradalom abban az időben a megye egyik legnagyobb és legfejlettebb uradalma volt. A többi földbirtokosnak csupán példaképül szolgálhatott az itt látott udvartartás és gazdálkodási rendszer, de szerényebb vagyoni helyzetük miatt utolérhetetlen volt számukra. A 18. század első feléből más uradalmak konvenciós cselédeinek számát nem ismerjük. A peresiratokból, gazdálkodásra utaló utasításokból, a megyéhez küldött panaszos levelekből az tűnik ki, hogy a nagyobb uradalmak ugyan ,.pénzes ekékkel" szántatták meg földjeiket, de a vetést, behordást, a szemnyerést a jobbágyok és zsellérek végezték el robotmunká204