Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

szetesen Rózsa Sándor bandája is hallat magáról. A katonaszökevények száma azért nőtt jelentős mértékben, mert megindult a honvédség volt tagjainak a besorozása a es. kir. seregbe. Mintegy 40—50 ezer volt honvédet soroztak be, s az 1850. április 19-i parancs értelmében a szolgálati idejük a Magyarországról besorozottaknak is nyolc esztendő lett. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy országszerte, és a megyében is számosan vállalták inkább a bujdosást, az üldöztetést, mintsem a nyolcesztendei kemény szolgálatot. A füleki szolgabíró jelentése szerint körzetében annyira elszaporodtak már a szökevények, hogy az egész vidéket rémületben tartják, fényes nappal járnak az utakon, mennek be a falvakba, „élelmet requirálnak", a föld népét pedig mindenféle álnok ámításokkal tévutakra vezetni törekszenek — „minek rossz következését, ha bár csekélyebb mértékben is, már is sajnosán tapasztalni". Egyes jelentésekben a nyugalom helyreállásáról, a mátrai legények szétoszlásáról olvashatunk, s ahogy teltek a hónapok, évek, úgy vált egyre nyugalmasabbá a megye élete. 1853-ban így dicsekedett például a megyei levelező a Budapesti Hírlapban: „A cs. kir. csendőrség ébersége s eléggé nem dicsérhető erélye következtében nálunk a személy- és vagyonbátorság jelenleg a legjobb lábon áll, s még a Mátra alján levő vadon vidékeken is teljesen kielégítő."

33 De hogyan érték el a „személy- és vagyonbátorságot"? A módszerekben egyáltalán nem válogattak. Komáromy szolgabíró például fenyegetéssel és kínzással próbált rávenni egy juhlopással vádolt juhászt, Török Andrást, hogy egy addig kiderítetlen rablást is magára vállaljon. Egy 23 éves cigányt, mert egy vak koldustól ellopott 32 pengőforintot, a rögtönítélő bíróság azonnali halálra ítélte, s fel is akasztották őt. A megye börtöne Balassagyarmaton zsúfolva volt, évről évre szaporodott a rabok száma. A fogvatartás okai közt szerepel még lázító, ellenszegülő, közpénzeltulajdonító, hivatali hatalmával visszaélő stb. A gyilkosokat, rablókat általában halálra ítélték, bár sokuknak megkegyelmeztek, és büntetésüket hosszabb-rövidebb börtönre módosították. Az egyéb bűnök elkövetőire börtön, vagy több-kevesebb botütés várt. Az 1852-es kimutatás szerint a börtönben levő rabok közül 211 volt elítélve, s közülük mindössze 26 került a börtönbe 1849 előtt. Három év alatt 200 rab, ez feltűnően soknak látszik.

3

'

1 A CSENDŐRSÉG MEGSZERVEZÉSE ÉS MŰKÖDÉSE A rablétszám emelkedése elsősorban a zsandárságnak köszönhető. Erre az intézményre külön ki kell térnünk, mert szerepük a megye életében — Krúdy Kálmán esetében is — igen lényeges. 179 Év 1850 1851 1852 Rabok száma összesen 164 242 315 Ebből: gyilkos 31 32 32 rabló 25 17 34 tolvaj 25 115 146 fegyvertitkoló 2 8 4