Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

Ezt a rendkívül gyűlöletes intézményt 1849. június 8-án létesítették. Ekkor adták ki azt a rendeletet, amely e katonai jellegű rendfenntartó szervezetet létrehozta. 1849. július 23-án Pálffy Móric pedig már jelenthette, hogy az első ezred megkezdte működését. Kezdettől fogva gyűlölet vette körül őket. A zsandárok vagy csendőrök bárhol megjelentek, megfagyott körülöttük a levegő, mindenki kerülte őket. Eredeti funkciójuk a közbiztonsági állapotok fenntartása, a nyugalom a rend helyreállítása volt. Tevékenységük eredményéről szinte nap mint nap olvashatunk a korabeli sajtóban. Halálos ítéletek tucatjai születtek. s a bírósági ítéletek okai között útonállás, gyújtogatás, lázadók bújtatása egyaránt szerepelt. Tekintve, hogy kizárólag a birodalom más országaiból jöttek, idegenként-idegenül mozogtak az országban. A vidéket nem ismerték, miként a nyelvet sem. Csillogó-villogó ruházatuk, fegyverzetük már messziről jelezte jöttüket, s noha sok embert elfogtak, a rablókkal ritkán mertek szembeszállni, elsősorban az utakon, a községekben cirkáltak. Jankovich Vince így foglalta össze ezt munkájában: „. . . a csendőrség a rablót csupán a társaság nyílt ellenségének tartja, azzal mint katona nyílt téren akar megvívni, azért csak nappal keresi — éjjeli őrjáratokat ritkán tart: fényes, rezes sisakjával már messziről elárulja magát s a rablóval tudatja, hogy közelít, tehát kotródjék — a néppel beszélni nem tud, annak bizodalmát nem bírja . . ."

:Г) A csendőrség országos parancsnokává Johann Kempen altábornagyot nevezték ki. Az eredeti tervek szerint az egész birodalom területén 16 ezredet kellett létrehozni, ennek 12 000 gyalog és 2500 lovas csendőrből kellett állnia, ami tisztekkel együtt 15 573 főt jelentett. 1849 decemberére Magyarországon már 3000 zsandár állomásozott. Az országban egyébként 3 zsandárezredet helyeztek el. Nógrádban a csendőrség 1850. január 7-én jelent meg, s „megyénk legnevezetesebb pontjait megszállva, szépen működik". A megyei szárnyparancsnokságot Gyarmaton helyezték el. A zsandárság vezetője Siebert százados volt, a helyettese pedig Neuhart főhadnagy. Három szakaszt szerveztek: Balassagyarmat, Szécsény, Losonc központtal. A 14 állomáson (Balassagyarmat, Kékkő, Rétság, Bércei, Szécsény, Szirák, Csecse, Karancskeszi, Marokháza, Losonc, Gács, Zelene, Fülek, Divény) 88 csendőr teljesített szolgálatot — 4 őrmester, 2 káplár, 10 alkáplár, 1 kürtös, 67 közlegény, 2 tisztiszolga s a már említett két tiszt. Ezek az állomások nem voltak állandó helyen, valószínű, hogy a közhangulatnak megfelelően módosították azokat. Egy 1852-es összeírás szerint a 14 állomás közül Bércei, Marokháza, Divény helyett Szakaiban, Kisterenyén és Tamásfalván volt csendőrállomás. A csendőrszakaszok szervezetére utal Jankovich Vince, aki szerint — némi túlzással — olyannyira szigorúan elhatárolták egymástól működési területüket, hogy ha üldözés közben egy másik szakasz területére értek, ott megálltak és nem folytatták azt tovább — „A rabló, aki ezt tudja, szintén megáll és pihen".

36 1850. január 18-án jelent meg a zsandárság szervezetét, hatáskörét szabályozó rendelet. Ennek néhány érdekesebb pontja: — a zsandárnak joga volt a gyanúsnak látszó idegeneket bekísérni az állomásra és ott tisztázni kilétét ; — a zsandár szolgálati esküje bizonyító erejű volt (tehát tárgyalásokon akár ez is helyettesíthette a bizonyítékokat) ; 180