Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

összefogó polgári kerületek, most a megyék közvetlenül^a kerületekhez tartoznak. Ennek az öt közigazgatási kerületnek az élén állt a kerületi főispán (Pozsonyban a már említett gróf Attems Henrik) a megyék élén pedig a megyefőnök. (Nógrádban 1853-ban gróf Pongrácz Arnold, 1854— 1859-ig pedig Кару Ede.) A járások megmaradtak, élükön a közigazgatási szolgabíróval. A szervezet legalján pedig a községeket találjuk. A megye helyzetéről egy korabeli levelező ezt írta a sajtónak: Nógrádban 190 ezer ember él, 120 helységben „tótok" 240 helységben magyarok. „Nógrádban a vadak tetemesen megszaporodtak, mi kétségkívül a lőfegyver hiányának tulajdonítható, egyébiránt halljuk, hogy Mátra aljában kétlábú kurucfarkasok is tanyáznak." Egy későbbről keltezett levél valamivel bővebben festi le Nógrádot az újságolvasóknak: A megye kiterjedése 77 négyzetmérföld. Összes népessége 191 174 lélek. E lakosság 11 mezővárosban, 343 faluban és tanyán él. A megyét 24 kisebb-nagyobb vár ékesíti. „A megye gabona és marhatenyésztésből pénzel; a zsidóság és rácság nem kis kereskedést űz." A lakosok kétharmad része magyar, egyharmad tót, elenyésző számban élnek zsidók, németek, rácok. Hogy a hírlapban közölt adatokat valóban megyei levelező, sőt a megyei hivatalban dolgozó hivatalnok küldte, bizonyítja azt a megyei levéltár egyik irata, amely a megye összeírását adja. E szerint a települések száma járásonként megegyezik a közöltekkel, a lakók száma pedig alig valamivel több a sajtóban megjelenteknél.

32 Ám nemcsak a sajtóban jelentek meg érdekes hírek a megyéről. E kor igen fontos és számos érdekességet tartalmazó forrásai a havi jelentések, melyeket Geringer báró 1849. november 5-én kelt utasítása értelmében a kerületi főispánoknak minden hónapban meg kellett küldeniök. Ezeket először a járási szolgabírók készítették el, majd ezekből állította össze jelentését a megyefőnök, s terjesztette fel a kerületi biztosnak. E jelentések a néphangulatról, elemi csapásokról, nevezetesebb eseményekről, tűzkárokról, idegenekről, sajtóolvasásról, Kossuth-bankó- és fegyverrejtegetésről stb. adnak hírt. Számunkra elsősorban a közhangulati állapotot rögzítő részek a fontosak. Bory György 1850. március 2-án azt jelentette, hogy az alsóbb osztály tagjai „nyugotsággal vannak", de ami a „mívelt osztályt illeti", ott kevésbé jó a helyzet. Levertség, a „tisztviselőktől való tartózkodás" látszik rajtuk, a társaságokban a forradalomról beszélgetnek, az azt megelőző időkről, s „Kossuth Lajosról szívesen emlékeznek", s ha lehetne felcserélnék a jelent a múlttal. A megyében egyébként gyakran tűntek fel rablók, rablóbandák, szökött katonák, egykori gerillák, nemzetőrök, akik még nem tértek vissza lakóhelyükre. Baloghy Elemér 1850. szeptember 29-én arról számol be, hogy kerületében egy, állítólag Zólyom megyéből átjött banda garázdálkodik. Panaszkodik, hogy bár minden intézkedést megtett, de sem fegyvere, sem embere nincsen, hogy hathatósan fellépjen ellenük. Beszélik, hogy „jól öltözve, arany gyűrűkkel ellátva és masquirozott arccal jelennek meg, állandó helyt nem tartanak, most Radon, most Bodonyban ütnek be". E rablások persze korántsem voltak egyediek. Az országnak nem volt olyan pontja, ahonnan ne jelentettek volna kisebb-nagyobb rablásokat, útonállásokat. így például Zaránd és Hunyad vármegyékben igen jelentős létszámú, százfős csapat tartja rettegésben a lakosságot, Pest és Nagyszeben között szinte állandó veszély leselkedik a postakocsira, és termé178