Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

jószág tőkéjének kamatai, vagy más javainak jövedelmei élelméül hasz­nálatára meghagyassanak". Az ügy azonban nem végződött ennyiben. Egy év múlva, 1840-ben már Krúdy Mária panaszát olvashatjuk a jegyzőkönyvből, aki: „János testvére által elkövetett méltatlanságot" sérelmezi, s kéri vagyonának zár alóli felmentését, de hiába, mert a Magyar Királyi Helytartótanács 1840. január 7-ről kelt 248. szám alatti rendeletével jóváhagyta a birtok zár alá vételét és Horváth László zárgondnoki kinevezését. Krúdy Pál természe­tesen azonnal közbelépett. Nem szívlelhette, ha bármiből kimaradt, ami­ben úgy vélte, hogy neki haszna lehet. Miután Horváth László lemondott, az új zárgondnok Веке Gábor lett. De nem tudta hivatalát ellátni, mert Pál az irományokat „letartóztatta", s noha közgyűlési határozat szólította fel azok 14 napon belüli átadására, továbbra is magánál tartotta, gátolva ezzel Веке Gábor tevékenységét. Csak 1843-ban kerültek az iratok özv. Pulay Andrásné kezébe. 17 Nem tévedünk hát akkor, ha megállapítjuk, hogy a családban a két fiútestvér között volt legrosszabb a kapcsolat. Gyanúnkat igazolja egy megmaradt irat is, amelyben Krúdy Pálné Horváth Dénes ellen kelt pa­( naszában azt írja: „Horváth Dénes Ür a Férjem és Testvérei közötti osz­tálykor is .. . Prókátori Hitének ellenére a barátságos egyezséget meg aka­dályoztatta, s férjem Testvérét fel bizgatván egyedül ő maga okozta, hogy a két Testvér, a köz tudomány szerint azolta legnagyobb ellenségeskedés­ben vagyon." Krúdy Pál irigykedve nézte testvére megyei hivatalát, pontosabban az abból származó csekélyke jövedelmet. Ez is oka volt ellenségeskedésük­nek. Számos esetben panaszkodott testvére ellen birtokháborítási ügyek­ben. 1841-ben azért írt folyamodványt a megyéhez, mert nem tudott meg­egyezni Jánossal a kiskürtösi részjószágon, amit még az apjuktól örököl­tek. 1845-ben kelt panaszának az az oka, hogy testvére, Ebeczky József úr lóherése mellett „elfogott" egy darabot földjéből. Másik sérelme ugyan­csak ebben az évben abból adódott, hogy Krúdy János most a szőlőjéből foglalt el egy részt. Testvéri viszályuk, másrészt a rendezetlen apai örökségük elosztása körüli bonyodalmakból adódott. 1841-ben János azt jelentette a megyé­nek, hogy közte és testvérei közötti osztályos perben további intézkedésre nincs szükség, mert „ügyét a folyamodókkal atyafiságosan fogja eldönte­ni". Szinte természetesnek hat, hogy nem hitték el kijelentését, s megkér­ték a kékkői járás főszolgabíráját, kövesse figyelemmel az eseményeket, s azokról tegyen jelentést. Az óvatos álláspont jogos volt, hiszen Pál 1843­ban újra csak arról panaszkodik, hogy osztályos pörükben nem tudnak dűlőre jutni, mivel János az irományokat magánál tartja, s nem adja ki. A szolgabíró javaslata: a testvérek pereljék be Jánost és így kényszerít­sék őt az iratok kiadására. 18 Hogy valóban nemcsak a Krúdyakra volt jellemző ez a pereskedési hajlam, azt éppen egy családtag példájával is tudjuk bizonyítani. Krúdy Pál felesége Gaál Ludovika is perbe szállt néhány esetben. Az okok első­sorban gazdaságiak voltak itt is. 1840-ben testvérével, Gaál Amáliával kö­zösen arról panaszkodnak, hogy a rárósi pusztában bírt jószágokat Gál Bálint jobbágy erősen megcsonkította, s ezért a megye közbenjárását ké­rik. Hosszadalmasabb, s szinte vég nélküli a másik ügye. Ennek tárgya a közte és testvérei között létrejövő osztály, pontosabban az osztoztató, az 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom