Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

örökség szétosztását ellenőrző bíró személye, Horváth Dénes. Gaál Ludovika kifogást emelt ellene, állítólag férje ellensége, pártatlansága tehát kétséges. Odáig jutott az ügy, hogy a Királyi Udvari Tanács is érintve volt, s ennek határozata is megegyezett a megyével: a keresetet elutasították. Dehát a fellebbezés újra csak segített. Az ügy nyúlt, az iratok állandóan úton voltak a megye és az Udvari Tanács között, míg végül is 1843-ban elfogadták keresetét. Természetesen az osztály addig nem történt meg.

19 Korábban már többször említettük Krúdy János hivatalát, a várnagyságot. Most részletesebben kell szólnunk róla, mert e foglalkozás több félreértés alapja. A családtörténeti iratokban hangsúlyosan szólnak erről, Nagy Iván még külön is megemlíti. Ö még tudhatta, de az adatait átvevők már kevésbé, hogy a várnagyi hivatal szép hangzása ellenére korántsem jelentett romantikus foglalkozást. A mindennapi szóhasználatban levő várhoz semmi köze nem volt. Egyszerű gazdasági, ügyintézői beosztásnak kell tekintenünk a megyeházán, amit talán ma gondnoknak nevezhetnénk. Ám akármi is, de megyei hivatal volt, s mint ilyen bizonyos rangot, tekintélyt és némi jövedelmet is jelentett, ami mindenképpen irigyelt foglalkozássá tette. A várnagy a megyei rangsor végén állt. A vezetői lista ugyanis ekkoriban a következő volt: a megye élén állt a főispán, távollétében a két alispán helyettesítette. Egy fő- és két aljegyző, valamint egy fő- és egy alügyész következett a sorban. A gazdasági ügyek intézésére két fő- és négy aladószedőt, továbbá egy számvevőt választottak. Szerepelt még ezenkívül egy levéltárnok, egy fő úti-igazgató, egy főbiztos, négy biztos, négy fő- és nyolc alszolgabíró, nyolc esküdt, két főorvos, egy földmérő, két csendbiztos, négy seborvos, és végül a várnagy. Ez utóbbi fizetése 150 ezüst forint körül volt. Nem is csoda, hogy amikor 1832-ben megüresedett az állás, Krúdy Jánossal együtt kilencen jelentkeztek, illetve adták be folyamodványukat a várnagyi hivatal elnyerésére. A kinevezésről szóló határozatban ezt olvashatjuk: „Gróf Keglevich Gábor fő ispány a megüresült várnagyi hivatalra a megye által ajánlottak közül Krúdy Jánost mint házi környülményeire nézve is legalkalmasabbat" kinevezi.

20 Sajnos nem tudjuk, melyek voltak a „házi környülményei" Krúdynak — talán ő volt az, aki leginkább rászorult a várnagyi jövedelemre, vagy talán mint régi megyei család tagja, megbízhatóbb volt e meglehetősen felelősségteljes állás betöltésére. Mindenesetre tény, hogy ő intézte a vármegyeháza gazdasági ügyeit. 1832—46 között csaknem félszáz esetben tett jelentést működéséről a várnagy, és akkor még nem is említettük azoknak az utasításoknak a bejegyzéseit, amelyekkel a közgyűlés őt utasította egy-egy feladat elvégzésére. Munkája során vegyes intézkedéseket kellett végrehajtania, az elbitangolt és megtalált, gazda nélküli állatok eladását éppúgy ő intézte, mint a „belső udvari szükségekre" tűzifa beszerzését és beszállítását. Villanásnyi kiegészítést ad a megyei nemesség reformkori képéhez egyik intézkedése, amelynek során Hanzlik János alapítványával foglalkozik. Hanzlik több rendbeli alapítványt tett: felajánlott a rabdolgoztató intézet támogatására 100 forintot, V. Ferdinánd képének megfestésére 50 forintot, a Nemzeti Intézet részére 50 forintot, a szegények magtárába esztendőnként 10 forintot. Hanzlik János esete nem egyedi, a megyei nemesség tettekben meg168