Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Praznovszky Mihály: Krúdy Kálmán (1832–1861) (Adalékok a Krúdy-család nógrádi ágának történetéhez)

A szabadságharc bukása után egyike volt azoknak, akik nem tették le a fegyvert, hanem tovább harcoltak. Gerilla lett, a függetlenségi harc ügyétől elpártolt nógrádi s felvidéki hazaárulók üldözője. S innen, 1849-től kezdődik életének híresebb-hírhedtebb szakasza: betyárkodása. Ez tette őt igazán nevezetessé, ez költött legendákat alakja köré. Hosszú esztendőkig, egészen 1861-ig nem bírtak vele. Bár többször fogságba került, mindig megszökött. Végül aztán őt is utolérte a zsandárok golyója. Krúdy Kálmán a nemes-típusú betyárok közé tartozott. A szegényeket soha nem bántotta, sőt inkább segítette. Annál inkább gyűlölte és sarcolta — ahogyan csak tudta — a császárt szolgáló, pecsovics nemeseket. Számukra nem volt irgalom, minden pénzükből kifosztotta őket. Viselt dolgai közül Mikszáth a Balassa báróval történteket írta meg kisregényében.'' Itt Krúdy fiatal, nyalka hős. A báró felesége pedig csinos, egykori bécsi színésznő. Kálmán a bárónő segítségével kifosztja Balassát és a pénzzel' és a hölggyel távozik, valószínűleg új kalandok felé. Krúdy Gyulánál Ba-lassa báróból Kenesse lesz, a csinos, fiatal bárónőből szépsége roncsait menteni igyekvő, öregedő, féltékeny fúria, akinek szerelmi bosszúja Kálmán halálát is jelenti. Nevezetesebb kalandja volt még (bár ez is több variációban íródott meg) Pallavicini Roger gróffal. A história szerint a császárhű gróf két disznaját elnevezte Kossuthnak és Szemerének, s a disznótorba számos vendéget hívott meg. Ide toppant be Krúdy, és fosztotta ki a díszes vendégkoszorút. Ugyancsak ellentmondásokkal találkozhatunk egyéb kalandjainak leírásánál is. Hol húsz, hol 40—60 főnyi csapatról írnak, melynek vezére lett volna, s ezek valamennyien jó házból való nógrádi, honti nemes ifjak. Máshol pedig Krúdy Szabolcs megyében tűnik fel, az ottani betyárokkal, Mezősy László csapatával együtt ütnek rajta a debreceni vásáron. (A menekülő csapat egyik tagja a szécsényi költőnő, Ferenczy Teréz versével búcsúzik hazájától!) Krúdy Kálmán mindvégig az emigrációban élő hazafiakat segítette, nekik gyűjtötte, s küldte a rablott pénzt, bízott benne, hogy ismét ütni fog a felkelés órája. Halálának okára, körülményeire vonatkozóan is különböző nézeteket ismerünk. A közös valamennyiben: Vadkert és egy sírhalom. Krúdynak volt egy nő katonatársa, Volk Irma nevezetű, aki férfiruhában küzdött a szabadságharcban. Ám a vadkerti csatában az oroszok lelőtték. Ehhez a sírhalomhoz járt vissza időnként — bujdosó korában — Krúdy. Itt érte őt, a gyilkos golyója. Ez a gyilkos pedig nem volt más, mint unokatestvére, Paczolay Ferkó, aki csendbiztosnak állt be. Ezek a motívumok a későbbiekben gyakran feltűnnek az író életét megörökítő feldolgozásokban. Krúdy Mária Szindbád gyermekkora с viszszaemlékezésében a rozsnyói püspök kirablását írja le a Pallavicini motívumokkal, majd a debreceni kalandot említi. Szabó Ede Krúdy életrajzában Kálmánt és csapatát áthelyezi a Nyírségbe, majd ő is szól a rozsnyói püspöknél tett látogatásról. Katona Béla művében ,,úri Rózsa Sándornak" nevezte Kálmánt, Krúdy Péter — az író testvére — balsikerű írásművében Kálmán halála leírásakor szintén említi az unokatestvér Paczolayt, aki ,,a vadkerti erdőben 159