Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez (1870–1920)

^é& szóba kerültek felekezeti szempontok is. A vezérigazgatóság azonnal reagált: „. .. társulati tanítók alkalmazásánál nem a vallás, hanem kizárólag a szakbeli képesítés lehet csak a mértékadó; nem helyes s nem is szabad tehát felekezeti szempontokat belevonni oly térre, a hol azoknak semmiféle jogosultságuk nincsen. — Tessék ezt a jövőben szem előtt tartani."

35 Arra a kérdésre, hogy miért nem ismerték a tanítóhiányt iskolánkban, nagyon egyszerű a válasz: a társulati tanítók javadalmazása felülmúlta mind az állami, mind a felekezeti tanítókét. A milleneum évére esett a tanítók országos mozgalma azért, hogy a minimális évi fizetés öszszegét 400 forintban állapítsák meg. 1890-ben a gyári iskolában az alábbi fizetések voltak: Porázik György főtanító 1100 forint, Kmeth Lajos, Szomor Károly, Vilim Győző tanítók 700—700 forint. Mindehhez még a következő juttatásokat kapták: lakás, kert- és földhaszonélvezet 10—16 forint értékben; fűtési illetmény nős tanítóknál: 15 m

;í tűzifa, 210 mázsa kőszén 114 forint értékben (nőtleneknél kb. ennek az egyharmada); évi jutalom (jutalék) 100 forint körüli összegben.

46 A világháború idején a tanítók részére is rendszeresítették a drágasági pótlékot, sőt, 1917 májusától a kétszeresére emelték, s egyúttal a nős tanítók 20 éven aluli gyermekeik után 100—100 korona pótlékot kaptak negyedévenként. Ugyanez vonatkozott a hadba vonult tanítókra is.

37 1912-ben jelentős változás történt a társulati tanítók fizetésének rendszerében. A tantestület — a fővárosi tanítók jobb fizetésére és magasabb nyugdíjára hivatkozva — „tiszteletteljes" kérelmet terjesztett elő, melynek központi témája az volt, hogy az évi jutalékot nem csatolják a fizetéshez, s így nyugdíjigényük alapját nem képezte.

48 A kérelmet 1912. október 1-én keltezték. A vezérigazgatóság 1913. január 1-től módosította a fizetési szabályzatot, és az évi jutalékot, ,,hogy a nyugdíjba beszámítható legyen", hozzácsatolta a fizetésekhez. Ugyanez év szeptember 1-től teljesen új fizetési szabályzatot léptettek érvénybe, mely a korábbinál magasabb béreket állapított meg, s az előző 5 éves előlépések helyett 3 évenkénti béremelést határozott meg.

49 Rendkívül figyelemre méltó viszont a vezérigazgatóságnak a fizetési szabályzathoz fűzött megjegyzése: „Kijelentjük azonban ez alkalommal is, hogy a táblázat szerinti fizetések elnyerésére a megjelölt szolgálati időn belül kifejtett buzgalom, magaviselet, és az oktatás terén szerzett érdem és elért siker jogosíthat csupán — ennek elbírálását pedig kizárólag magunknak tartjuk fenn.

40 1919. március közepén ismét rendezték a társulati tanítók fizetését, melynek mértékét úgy szabták meg, hogy az állami tanítók fizetését 30%kal kell meghaladniuk. Ez érvényben maradt a Tanácsköztársaság bukása után is.

41 Az iskolafenntartó a munkások és gyermekeik részéről is megkívánta teremteni az iskoláztatás és iskolába járás feltételeit. A részvénytársaság munkásai nagyobb részének olyan — országosan is kimagasló — volt a bérezése, hogy a gyermekmunkát nélkülözni tudták a családok, a tandíjat és az iskoláztatással járó egyéb költségeket különösebb gondok nélkül tudták viselni.

42 A szegényebb sorsú és árva gyermekek — akiknek aránya általában 15—25% között mozgott — évről évre ingyenes oktatásban (tandíjmentességben) részesültek, a szükséges tankönyveket és tanszereket is díjmentesen kapták meg.

44 (A tandíjfizetést egyébként csak az 1917/18. tanévtől kezdve szüntették meg).

43 152