Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Balázs László: Adatok és összefüggések a Rimamurány Salgótarjáni Vasmű salgótarjáni (acélgyári) népiskolájának történetéhez (1870–1920)

Minden évben gondoskodtak a szegény és árva tanulók teljes vagy részleges felruházásáról, melynek anyagi alapját 1882-től a tisztikar kebelében alakult jótékony egyesület teremtette meg. Ettől függetlenül a vezérigazgatóság is gyakran küldött pénzsegélyeket a fenti tanulók javára, így pl. annak ellenére, hogy a cipők ára 1917-ben már nagyon magasra szökött fel, és az igazgatóság már szigorú takarékossági intézkedéseket foganatosított, 2600 koronát utalt át az iskolaszéknek, melyből 103 pár cipőt tudtak vásárolni az arra rászoruló tarjáni és salgói tanulóknak/

10 Érdekes téma — s ezért egy kis részletezést is megér — a Csehországból, Morvaországból, Németországból, Ausztriából idetelepült munkások gyermekeinek anyanyelvi szempontból való vizsgálata. Ismét néhány kiragadott év statisztikájának közlésére van szükség.

40 Any; myelv Tanév magyar szláv (szlovák és egyéb) német 1870/71. 11 32 9 1875/76. 23 74 10 1880/81. 52 119 76 1899/900. 240 174 25 1911/12. 329 12 2 1916/17. 381 — 3 1919/20. 398 — — Az adatokból kiolvasható, hogy elég hosszú időn át az idegen nyelvű tanulók aránya magasabb volt a magyar anyanyelvűekénél, s a századforduló tájékán is még majdnem azonos az arány, vizsgált korszakunk végére pedig már csak magyar anyanyelvű tanulókat mutatnak ki a statisztikák és felvételi naplók. Mit jelentett ez a soknyelvűség a tanítás szempontjából? Gondokat és akadályokat, de valljon erről Porázik György, aki „elévülhetetlen érdemeket" szerzett a magyarosítás terén: ,,.. . kezdetben magyarul és németül tanítottam írni-olvasni, a beszéd- és értelemgyakorlatok tanítását peílig magyar, német és tót nyelven végeztem." A szülők eleinte gyakran mentek panaszra az igazgatósághoz, mivel Porázik fokozatosan a magyar nyelvet helyezte előtérbe. Azt szerették volna, ha minden tanuló az anyanyelvén kapott volna oktatást. Persze ezt akkor lehetetlen volt megvalósítani. Rövid idő alatt — még az 1879. évi törvény előtt — teljesen magyarrá lett a tanítás nyelve/'

7 A német olvasás és írás — az országostól eltérően — tantervi tárgyként szerepelt ebben az iskolában, de 1892-től kezdve, mert a „reá fordított idő nem áli arányban az elért eredménynyel"

/)8

, csak az arra jelentkezett tanulóknak oktatták. A magyar nyelv kizárólagossá tételével kapcsolatban van néhány észrevételünk. Mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy erőszakos magyarosítási törekvésnek kell-e tekintenünk társulati iskolánk magyarnyelvűségét. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy az idetelepülő külföldi munkások nem voltak nemzetiségieknek tekinthetők, s így az un. nemzetiségi jogokat sem érhette sérelem. A magyar-,,nyelvűsítés"-nek a kezdetekben — véleményünk szerint — semmiféle politikai indíttatása nem lehetett, már csak azért sem, mert még érvényben volt az 1868-as népiskolai törvény, és azért sem, mert a vállalat vezetői között jó néhányan külföldiek voltak. Sokkal inkább gyakorlati szempontokból kellett a 153