Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (1978)

Tanulmányok - Belitzky János: Észrevételek és feltételezések a palócföld koraközépkori településföldrajzához és történetéhez

I. 29—30. az oklevelet. — A rima — v. ö. Etimológiai Szótár — azonban magyar közszó is és egyik jelentése ,savanyú'. Elgondolkoztató, hogy a Rima a Sajó folyóba ömlik. Ennek a neve a sav-\-jó szóösszetételből — v. ü. HORGER Antal: A Sajó és társai. Magyar Nyelv, XXIII. 497—502. — származik. Lehetséges tehát, hogy Rima folyó neve is hasonló szóösszetételből (ri-\-ma) származik, vagy hogy ez a név a Sajó nevének szamojéd vagy egyéb finnugor nyelvre történt lefordítása? 70. KUBINYI Ferenc: Oklevelek Hont vármegyei magánlevéltárakból. I. rész, 1256—1399. Budapest, 1888. 252, 271, 303, 347, 370. MÁLYUSZ Elemér: Zsigmond-kori okit. 1/1. 458, 482, 505. lap. — A szamojéd szavakra, népes nemzetségnevekre, minden további idézés nélkül: TERESCSENKO, N. M.: Nenecko-ruszszkij szlovar. Moszkva, 1965. 71. BELITZKY, Nógrád megye 86—87. 72. ILA Bálint i. m. 121 Léhi nevét magyar, 206 Padár nevét német személynéyi eredetűnek véli. 73. LÁSZLÓ Gyula: Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. A finnugor őstörténet régészeti emlékei a szovjetföldön. 2. kiadás. Budapest, 1971. 39 és 189. — A 187. lapon közli GENING 1958-ban összegezett kutatásai alapján a Káma vidék régészeti műveltségi állapotának térképét az V. század tájáról. Majd pedig a 190. lapon ezt írja: ,,A magyarságot illetően arra az eredményre jutottunk, hogy a VII. század táján a Volga-kanyar környékén, a folyó jobb partján élhetett. Azon a területen tehát, amelytől északra, a Volgán túl és a Káma mentén a régebbi időkben az ananjinói és pjanobori műveltség finnugor népessége élt. A honfoglaláskori anyagból viszszafelé vezető laza megfigyelések, és a történeti források tehát eléggé egybehangzóan arról szólnak, hogy a kialakuló magyarság, vagy legalábbis annak zöme, az időszámításunk utáni első évezred elején s közepe táján a Volga jobb partján élhetett. ... Ez a kikövetkeztetett szállás-terület megfelelne egyrészt a finnugor rokonsági láncban elfoglalt helyünknek [obi-ugorok és permiek közt], másrészt pedig a későbbi adatoknak [Julianus, mescserek]." — Ez utóbbiakra: VÁSÁRY István: Julianus magyarjai a mongol kor után. Somogyi Múzeumok Közleményei, II. Kaposvár, 1975. 49—67. 74. BELITZKY, Nógrád megye 19—20. — Véleményem szerint, amit VAJAI Szabolcs és BARTHA Antal [1. uo. 361, 363.] nézeteire alapozok, a Kárpátmedencei magyar honfoglalás tudatos államalapítás, amelynek fennmaradását a várgazdálkodási rendszer gazdasági, katonai és politikai berendezkedésének megvalósítása biztosította. 75. GYÖRFFY György: i. m. [1. 45. jegyzet] Valk nevének Welk előfordulására 814, a csanádi Járára 859. 76. HAJDÜ, Finnugorok 207. 77. A qèr, qir stb. etimológiájára nézve 1. N. SEBESTYÉN Irén i. m. [69. jegyzet] 367, a törzsnévi kapcsolat felismerése nélkül. 78. GYÖRFFY György i. m. az aradi Gyarrura 177, a bihari Gyarárra 622. — A szamojéd, vagy a szamojédokat jelentő rokonnépi névadásra visszavezethetőknek vélem még a fenti népelnevezések valamelyikéből még a bihari és nyitrai Gyárak, az aradi [ = zarándi] Gyorok, a soproni Gyóró, a fehéri Gyúró stb. helyneveinket is. 79. Az uráli csatlakozók helynévadását elsősorban a nemzetségi tamgák, vagy az ezekből eredeztethető birtokjelölő helyneveink alapján lehet felismerni. Számuk meglehetősen nagy, és ezért feltehetően nem egy időben keletkeztek. E tekintetben számolnunk kell a nemzetségi személynévhagyománnyal is, ami azonban nemcsak a férj, hanem a feleség családi hagyományainak a továbbélését is valószínűvé teszi. Szamojéd — vagy bármilyen más rokonnépi eredetre utaló — helyneveink tehát már olyan korban is létrejöhettek, amikor a birtokjelölő név viselője már magyar anyanyelvű volt, és a nevén kívül semmi egyéb — pl. nyelvtudás, életmód — nem emlékeztetett ,az ősi kapcsolatokra, amik egyaránt lehettek apáik vagy anyaiak. 80. FINDURA Imre: Palóc-világ. Tanulmány. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1885. április 12. és 19. számában. — Figyelemre méltó az, amit a „világ közepe" egyik magyarázatául ír: „Hosszas kérdezősködések után egyszer megmagyarázták e sorok írójának, hogy azért van a világ közepe Somos-Űjfaluban, mert ott egy patak észak felé foly, legalább egy darabra; míg aztán az útját megváltoztatja." — Amikor én a hatvanas években Ma105