Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban
tatás eredményei a háború folyamán nagyobbrészt elpusztultak, csak egy rövid leírás jelent meg a háború után 5 , és megmaradt a temetkezési sztoikáacsoport teljes leírása, jegyzetekkel együtt. A szöveg 1942-ben készült, ezért az irodalmi hivatkozások az addig megjelent közleményekre támaszkodnak. Ezeket a ma már erősen hiányosnak minősülő jegyzeteket azért közlöm, mert beleépültek mindazok az összehasonlító adatok is, amelyek az őrhalmi kutatással párhuzamosan főleg Észak-JVIagyarországon gyűjtöttem. Amint a jegyzeteket, épp úgy a szöveget is eredeti formájában közlöm még akkor за, ha mai szemmel egyes megállapításaiti vagy stílusának egy-egy fordulatát másképp is látom. Változtatás esetén kontrollra ugyanis nincs lehetőség, mert az eredeti adatfelvételi anyag elpusztult és csak a gépelt fogalmazvány maradt meg. A továbbiakiban az 1974, nyarán, az 1976, őszén és 1977, tavaszán végzett felmérés segítségével össze kívánom hasonlítani a két leírást, keresve a változás mértékét és indokait. Gyűjtőterületem három faluja Balassagyarmattól keletre, 10-15 km, távolságra fekszik. Őrhalom és Hugyag az Ipoly folyó déli partján, Ipolyvarbó az északi parton lévén, Csehszlovákia területére esik, s mai neve Vrbovka. Az 1940 körüli kutatómunka idején mind a három település Magyarországon volt, így a kutatás számiára mindegyikben egyenlő lehetőség nyílt. A három falut az egyetemi néprajzi tanszék vezető tanára, Gyöirffy István kívánságára választottam, minthogy ezekről a néprajzi szakirodalomban és közvéleményben az a nézet alakult ki, hogy népi kultúrájuk erősen hasonló, nagyjából megegyező és így az Ipoly menti palóc néprajzi csoporton belül szinte önálló egységet alkotnak. 6 Ebből következően mind a három település lakossága magyar anyanyelvű. Történelmükről az írott források csak későn és szűkszavúan nyilatkoznak. Elsőnek Hugyag neve bukkan elő a XIII. sz. vége felé, amikor a Nógrád és Hont megye határán kifejlődött kiváltságos települések között sorolják fel, de a XVI. sz. elején már az esztergomi érsekség birtokában van. Hugyag lakosságának kedvező lehetőségeket biztosított az, hogy a Pestről Kassára vezető „országos kereskedési út" a falu mellett haladt el, ezért az Ipoly felett „nagy fahíd" épült. Igaz, hogy erről a hídról csak a XIX. sz. elejéről van először adat, de feltételezzük, hogy korábban is megvolt, mert a_fontos kereskedelmi vagy hadi utak nyomvonala — a fejlettebb közlekedési eszközök megjelenéséig — nem sokat változott. Örhalom neve a középkorban Trázs és a XV. században részint Hugyaggal együtt egyházi birtok, részint Varbó sorsában osztozik, ami a Széosényi, majd a Forgách család birtoka 7 . A lakosságról, annak összetételéről, életmódjáról csak a XVIII. század óta vannak közelebbi ismereteink. Falvaink a magyar-szlovák nyelvhatáron fékszenek, és a szájhagyomány közel járhat az igazsághoz, amikor Őrhaloimról azt állítja, hogy a falut „három magyar, meg három tót alapította" 8 . Bár a XVIII. sz. közepén az egy nyelvűség feltételezhető, magyar és szláv eredetű családnevek kettő az egyhez arányban ismerhetők fel egymás mellett. 9 A három települést az egyházi szervezet fűzi a legszorosabban egységbe. A plóbáinia ekkor Varbón van, a másik két falu ennek filiája. 10 A plébánia mellett azonban a világi hatalom is itt székel, egyedül ebben a faluban él nagybirtokos. Elmondható tehát, hogy a XVIII. században a kis néprajzi csoport egyházi és világi központja 96
