Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

egyaránt Varbó, ahonnan ezek a hatóságok a másik két falu életét is szabályozták, irányították. Zólyomi József szerint a XVIII. sz. közepétől Örhalom jobbágyai is foglalkoztak fuvarozással,

11 amint ez a kereskedelmi út közelsége miatt Hugyagon is valószínű. Az első részletesebb tájékoztatást a három faluról Mocsáry Antal adja 1826-ban. Tudósítása megerősíti a XVIII. századra tett megállapításainkat és konkretizálja azok tartalmát. A vadból plébános alesperesi címet visel, az itt lakó földesúr pedig Szentiványi Ferenc, belső titkos tanácsos és országbíró, tehát nagyhatalmú és tekintélyes ember. Jellemző a három falu termelési szerkezete is. Örhalom és Hugyag dinnye termeléséről, Varbó viszont szőlészetéről nevezetes, a hegemónia tehát ezen a téren is Varbót illeti meg. Különösen jövedelmi forrást képezett Hugyagon a „savanyú víz", ami gyógyvíz lehetett („kellemetlen szaga vagyon, úgy hogy csak aki hozzá szokott, az használhatja"), mert hordókban szállították Pestre és Komáirom felé, ahol „főképpen a németek" vásárolták és itták. Legnépesebb falu volt ebben az időben Hugyag 824 lakossal, majd Varbó következett 648 és Örhalom 604 lélekkel.

12 A jobbágyfelszabadítás előtti évtizedekben e falvakban elszegényedés észlelhető a zsellérek számának növekedéséből és a jobbágytelkek elaprózódásából. 1850-ben pl. Hugyagon 109 szőlőbirtokost írtak össze, de a szőlőskertek területe mindössze 21 kat. holdat tett ki. A gazdasági helyzettel indokolható egészségügyi állapotokra utal az, hogy a XIX. sz. derekán Hugyagon a falu 910 lakosából csak 121, azaz 13 százalék érte meg a negyven év feletti kort. Hugyag és Varbó lakosságáról állapították meg, hogy a telkes jobbágyok körében elterjedt volt a nagycsalád, amelynek keretében több generáció élt „egy kenyéren", gazdálkodott közösen.

13 Bár a történeti források hol egyik, hol másik településünket eimlítik, ezeket a megállapításokat mind a három falura érvényesnek tekinthetjük. Nem így vagyunk azonban Manga Jánosnak azzal a megjegyzésével, ami csak Örhalomra vonatkozik a XIX. sz. végén.

14 Itt ugyanis a lakosság a helybeli uradalomban megfelelő munkaalkalmat találva, nem ment távoli vidékekre idénymunkára, mint a 'megye sok más falujából. Talán ennek és a nagybirtok későbbi elaprózódásának tulajdoníthatjuk, hogy a három falu lakosságának száma nem azonos mértékben alakult. Az 1910. évi népszámlálás szerint Ipolyvarbó lakossága 609, tehát az 1826. évihez viszonyítva 39 fővel csökkent, Hugyagé 1107, vagyis 283 lélekkel emelkedett, Örhalomé pedig 1118, s így itt a népesség 514 fős gyarapodással csaknem kétszeresére nőtt. Kétségtelen, hogy a demográfiai növekedés súlypontja az Ipoly déli oldalára esik és ezzel lehet összefüggésben, hogy bár az ipolyvarbói körjegyzőséget megtartják, újat is szerveznek, Hugyag székhellyel.

15 A három falura kiterjedő kis néprajzi egység, alcsoport ezzel újabb, államigazgatási központot nyerve, megkezdi differenciálódását. Felbomlóban van egy néprajzi, esetleg antropológiai előzményekkel is igazolható etnikai egység, ami évszázadokkal azelőtt kezdődött és még sokáig, szinte napjainkig tart. A XVIII. századi egyházi anyakönyvek adatai arról tanúskodnak, hogy a három falu, de főleg Örhalom és Varbó között szoros házassági kapcsolatok álltak fenn. így 1750-ben 11 házasságkötést jegyeztek be az anyakönyvbe, s ezek a következő kapcsolatokat tárják fel. Hét házasságot a három falu fiataljai kötöttek, négy esetben pedig a háza97