Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

kerüljék azokat. A jó erkölcsök legyenek emberi fegyvereink a tehetetlenség, az irigység, s egyéb ellen — olvashatjuk „az elöljáró beszéd"-ben a továbbiakban. Különböző korú, nemű, foglalkozású, természetű egyének elmélkedései, fohászkodásai váltják egymást ezután. Pl. a gyermek, az ifjú, a leányzó, a házas ember, a már férjnél lévő asszony, a betegségből lábadozó ember, az élemedett öreg, a papi rendbe tartozó ember, a katona, a nagyméltóságban lévő ember, a szegénysorsú-, az irigyek által elnyomott-, a bírói hivatalba lépő ember elmélkedései és fohászkodásai. Végül ,,az én elmélkedésem, az én fohászkodásom" olvasható Mocsáry „Az emberi sors" című munkájában. Ismerve az egyház szerepét, a vallásos neveltetés mélységét, kötelező voltát korában, nem lepődhetünk meg, hogy a szépíró Mocsáry Antal tollából ilyen vallásos jellegű próza is megszülethetett. „A Vág vizének áradása. . ." című verses elbeszélésében azokat a szörnyű napokat énekli meg, (augusztus 26—30-ig) amikor is a Vág vize kilépett medréből, s iszonyatos pusztulás járt nyomában. „A vízözön mindent, amit elől tálal, Elragad! A Vággal rohan a bus halál. Meg sem tudjuk honnan jön hirtelen árja, S három órák alatt ki-ki estét várja." Búzakévék, házfedél, bölcső, ember, jószág mind-mind a habokban. Senkit, semmit nem kímél az iszonyú ár. Akiket ki tudnak menteni a habokból, a kőfogadóban helyezik el. Gr. Hunyadi József és cselédje, gr. Aponyi József siet a szerencsétlenek segítségére. „Valamit tehetett e két gróf azt tette, Sok embertársait Haláltól mentette." Már több mint ötszáz menekült van a fogadóban. Az élelem fogytán (augusztus 28-a) A két gróf kompot csináltat, azzal hoznak élelmet a kimentetteknek. Augusztus 29-én kezd a víz apadni, s kezdenek a menekültek reménykedni szabadulásukban. A szerző Mocsáry szemlélete mutatkozik meg abban, ahogyan a vész hiteles leírása mellett a szerencsétlen, mindenüket elvesztett felnőttekhez, gyerekekhez szól: „ ... tanulj, ne zúgolódj, újulj, Lassan szorgalommal, s jó tanáccsal indulj, Ahonnét nem is vársz, onnan jő az áldás, Csak benned ébredjen a hiv hálaadás." Augusztus 30-án kisüt a nap, lassúbbodik a víz árja. A szerző így kiált fel örömében: „Barátaim! Örvendezzetek! lm a napfényt látjátok, A múltra emlékezzetek." 319