Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

Az embereknek, állatoknak élelmet kell szerezni, s lassan megindul újra az élet. Sokan maradtak hajlék nélkül. Hozzájuk így szól a szerző: „Sajnállak hétképpen: egy, hogy elestetek, Más, hogy ti rajtatok nem is segíthetek Marad még főkincsetek az, hogy mégis éltek! Bízzatok!" Vitkovics Mihály Kazinczy hoz írt, fentebb idézett levelében fogalmazta meg Mocsárynak a költészetről vallott elveit: ,,Ő ... egyedül a maga időtöltéséért, és nem másért, dúdolgat." Mocsárynak ez az elve valóban érvényesült a gyakorlatban, akár verses elbeszéléseiről, nyomtatott vagy kéziratban maradt költeményeiről van szó. Ezért nem kérhetjük különösebben számon a verstani, stilisztikai ismereteket munkáit idézve. A Magyar Kurír 1803. esztendőre (Dr. Decsy Sámuel és Pántzél Dániel által III. Fertály esztendő, Bécsben 1803.) Toldalék II. fejezetben jelent meg felesége halálát megéneklő (páros rímű, 4 soros versszakokban írt) verse: „Néhai Tekintetes Nagyréti Darvas Mária asszonynak 14 hónapi és 6 napi betegeskedés után Pesten, ahol gyógyíttatott, ezen folyó 1803. esztendőben június 6. napján lett meghalálozásáról." Nem akarja elhinni a valóságot, azt, hogy felesége nincs többé. Semmi sem enyhíti fájdalmát. Pedig tudomásul kell vennie a megváltoztathatatlant. Hét élő gyermekét árván hagyta a meghalt édesanya. Hiányzik az anya, a társ, a jó gazdasszony. „Jöjj vissza Te hív Társ! — s hosszabítsd éltemet, Nyugtasd meg házadat! — s boldogítsd létemet! Nem jössz? — ó fájdalom! — s nincs gyógyító eszköz? Mert halandó voltál! — mindennel így ez köz!" 15 évet töltöttek együtt, ami számára kevés idő. Ha nincs segítség, ha felesége halott, csak azt kéri: „Végy gyorsan ö hozzá — kiben éltem vala Hogy feltaláljam azt — ki tőlem elvála, Megyek őutána örömmel — s nem félve, Mert tudom, fellelem személyét szemlélve !" A vers értékét a fájdalom érzésének, a hitvesi szeretetnek megéneklése adja. Formai, verstani (rím, szótagszám) szempontból több kívánnivalót tudnánk felsorolni. Hasonlóképpen elsősorban tartalmi s nem műfaji értéke miatt kell külön szólnunk a kéziratban maradt verseiről. „Tisztelendő Királyi Ignác Тек. Nemes Nógrád vármegye táblabírája karancssági plébános úr, amidőn a szécsényi kerületbeli viceesperessé leve" verssel köszönti Mocsáry Antal. Királyi Ignác" is versben válaszol, és ezt követi Mocsáry Antal újabb verse Királyi Ignáchoz. (1808) Köszöni a barátságot, barátja hozzá 320