Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Arcképcsarnok - Leblancné Kelemen Márta: Mocsáry Antal

zőnek a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatos véleményéről: ,,1710. esztendő, az akkori császári fegyver-viselők felhányt földdel körülkerítették itten magokat, remélvén, hogy ezen tájékot Rákóczi Ferenc pusztításaitól megostromolhatják, amintis Romhánynál a szomszédságban nyert győzedelmök ide is elhatott szerencsés kimenetellel."

24 A járás településeinek száma 60. Mocsáry monográfiájában a megye mezőgazdaságáról különböző helyeken találunk egy-egy rövid megjegyzést. Ezeket jól összegezte a XX. század történetírója: ,,A vármegye alsó és közép tájékán tiszta búza, s leginkább rozs, nagymértékben termesztetik, melyből egy mag tizet is ad... , borból, sokféle gyümölcsökből, dohányból, kukoricából és más termesztményékből is hasznokat látják . . . lakosai. Azonban . . . sok helységek a tűzi- és épületfában nagy fogyatkozást szenvednek. . . . Északi része hidegebb éghajlat alatt fekszik. . .., s azért itt leginkább csak borsó, lencse, pohánka és egyéb főzelékek és . .. zab termesztetik. Azonban bővelkedik fával úgy, hogy a lakosok hordókat, szekrényeket, kerekeket, dézsákat, és más szükségeseket készítenek, melyeket eladván, az alsó- és középtáji lakosoktól szerzik azt meg, amiben szükséget szenvednek".

25 A monográfia második kötetében megismerkedünk a „Leveles Tár"ral (levéltár), a Könyvtárakkal, iskolákkal, „plánták, csigák, ásványok" világával, érc és savanyú forrásokkal, fürdőhelyekkel, a „kereskedést és gazdálkodást tárgyaló jegyzetek"-kel, „fabrikák"-kal (gyárak), sóházakkal — postastációkkal, a nevezetes helyekkel, erdőkkel, térségekkel, folyókkal, a földeknek termékenységben való különbségeivel, nevezetes hidakkal, szőlőhegyekkel. Olvashatunk a termesztményekről általában, az emporiális helyekről, pénz—, madártojás—, kő—, könyvgyűjteményekről. (Kubinyi Ágoston, Kubinyi András) A levéltárakról szólva említi a megyei levéltárat és egyes nemesi családok levéltárait. A könyvtárak közül kiemeli a losonci református iskola könyvtárát, és a nemesi családok könyvtárait. Az iskolák között a losonci református gimnáziumot. Megfogalmazza a társadalomnak a pedagógusokkal szembeni követelményét: „A tanítók mind tudományokat, mind pedig szorgalmatos és példás életeket tartozzanak bebizonyítani, s csak úgy állhassanak a tanítói székbe.... Az eféle jeles tanítók jutalmaztassanak meg érdemekhez mérsékelt fizetéssel, hogy ne kénteleníttessenek ... élelmekről magok gondoskodni."

26 Felsorolja a szerző a vármegyében található jelentősebb kastélyokat (Varbón Szentiványi Ferencé, Kisterenyén Gyürky Pálé, Alsósztregován Madách Imréé, Rapon Batta Pálé, Videfalván Kubinyi Andrásé, Karancsságon Kubinyi Gáspáré, Salgótarjánban Jankó vies Antalé, Liptagergén Mocsáry Károlyé, Surányban a Sréter családé), fürdőhelyeket, gyógyvizeket (Garáb, Poltár, Fülek, Losonc, Esztergály, Kürtös, Rárosmulyad, Szalatnya, Tiszovnyik, Hugyag, Szklabonya, Huta, Sóshartyán, Ebetzk, Turópolya, Mátranovák, Vizslás, Bánk, Zsély). A „fabrikák" között kiemeli a gácsi posztógyárat: „Ezen fabrikában a szorgalmatos munkás ember nemcsak élelmét, hanem előmenetelét is feltalálja. Néha 100, sőt 200 ember is dolgozik benne. Télen több, nyáron pedig kevesebb. Itt esztendőnként 6000 vég.. . jóféle selyem—, posztó, 600 réf (rőf) kazimir, 20 vagy 30 mázsa harraszt készíttetik, mely készítmények mind illendő 311