Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Munkásélet – Kultúra - Molnár Pál: A Nógrád megyei bányamunkásság kialakulásának, harcának és életmódjának néhány kérdése a XIX. században
kovács, szakmunkás felvételére került sor. 21 Ebben az időszakban kezdődött meg a saját szakmunkásgárda kinevelése is. A szakmunkássá válás módját és folyamatát jól szemlélteti több különböző forrásban is nyomonkövethető munkás pályafutása. II. Az első fejezetben felsorakoztatott tények, adatok és az ezek alapján levont következtetések, valamint e témakörben megjelent monográfiák, tanulmányok alapján megállapítható, hogy a századfordulóig Nógrád megyében és annak legnagyobb létszámú iparágában, a szénbányászatban is befejeződött a munkásság osztállyá szerveződésének folyamata. A munkásosztály Salgótarján-környéki bányász osztaga már a XIX. sz. utolsó negyedében nagyüzemi, a koncentrált iparra épülő munkásság volt. A bányamunkásság többsége szinte a XIX. sz. végéig Salgótarján és közvetlen peremkerületein dolgozott. A Besztercebányai Iparkamara 1895-ös évi termelési és létszámadatai szerint: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kötelékében 3300 a Rima salgói bányatelepén 195 az Észak-Magyarországi Kőszénbánya Rt. baglyasaljai Bányájában 750 összesen 4245 fő dolgozott a településen és annak peremterületén. Ezzel szemben Nagykürtösön 29, Homokterenyén 479, Nemtiben 141, Karancsalján 30, Herencsényben 2, Gergelyfalván 2, Mátranovákon 2; összesen 685 fő, azaz az összbányamunkásság alig több mint 13 %-a dolgozott. 23 A rendkívüli magas koncentráció — megyei szinten 87 % — kedvező lehetőségeket teremthetett volna a munkásság szervezkedésére, tudatos osztályharcos fellépésére. Emellett a nyugateurópai munkásmozgalom hatására főleg a fővárosban már kiépültek a munkásosztály szervezetei. Hogy tárgyalt időszakunkban ez nem következett be, annak okát számos tényező együttes vizsgálata alapján lehet megtalálni. A munkásmozgalom kibontakozásának megakadályozására, a proletárok elnyomására a századforduló előtti időszakban a leghatékonyabban a nyers erőszakot, a brutális adminisztratív beavatkozást alkalmazták. Ennek érdekében építették ki az erőszakszervezet hálózatát. Leghatékonyabb fegyvernek bizonyult a burzsoá-dualista államgépezet megyei, járási, községi szerveinek hatalmi, közigazgatási rendszere. Különleges szerepe volt a munkásság elleni preventív és operatív harcban a Balassagyarmaton székelő vármegyei Törvényhatósági Bizottságnak. Már 1872ben közgyűlési határozattal elrendeli „a kőszénbánya telepeken és vasfinomító gyárnál nagy számban működő idegen munkások kicsapongásainak megfékezésére, különösen pedig a személy és vagyonbiztonság tekintetében Salgó-Tarjánban" szolgabírói hivatal létesítését. Ezért a füleki járást két részre osztják, Fülek és Salgótarján Székhellyel. Elrendelték továbbá a közbiztonsági szolgaszemélyzet 3 fővel történő növelését. Szükségesnek tartották — a munkásság és a fuvarosok kihágási-peres ügyeinek intézésére — egy aljárásbíró beállítását is. 25 A megyei alispán 1883ban intézkedett egy Salgótarjánba helyezendő csendőrös átirányítására. 26 221
