Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán

Az istállók mérete a tényleges és tervezett ló- és szarvasmarha-állomány létszámához igazodott. Az istálló hossza a közös fallal elválasztott pajta hosszát nem haladta meg, szélességét viszont az állatállomány létszáma határozta meg. Petro Pál (zarasz) gazdának például olyan istállója volt, amelybe egy pár ló, 1 csikó, 2 tehén, 2 ökör és 4 darab borjú fért.' Istállójának szélessége meghaladta a hat métert. Muesina János bel telkén gyűjtésünk első évében még két 8—8 férőhelyes istálló állt. Ennek alaprajzi elrendezése annyiban tért el az egy istálló-pajtás elhelyezéstől, hogy itt az istállók nem az úttal párhuzamosan, hanem a kertbe mélyen benyúlva feküldtek egymás mögött. A pajta mintegy négy méterrel beljebb volt az úttól, úgy, hogy az út szélén levő istálló ajtaja a pajta elé nyílt. A második istállóba a pajtán keresztül járhattak be az állatok. (6. ábra) Az istállót mindig padlásosra készítették, sőt gyakran dupla födémmel is ellátták, hogy a szénát is el tudják helyezni rajta. Az egyszerűbb sima padlásra nem lehetett szénát rakni, mert az istálló párájától könynyen megpenészedett volna. Az istállókon levő ajtók egy- és kétszárnyúak voltak. Az egyszárnyúak befelé, a kétszárnyúak kifelé nyíltak. Jobban szerették a befelé nyíló egyszárnyú ajtót, mert azon a rövid időre magára hagyott állatok nem tudnak kijönni. A magas küszöbű, akácfa tokra erősített ajtók általában 110X180 cm méretűek voltak. Az istállókon, ablak helyett, egy 50X60 cm nyílást hagytak, amelyen a trágyát dobálták ki az istállóból. (6. ábra) A századforduló táján a hatóságok megszüntették a trágya kezelésének ezt a módját, a nyílást négy rekeszes, üvegezett öntöttvas ablakokkal zárták le, amelyet kinyitni nem lehetett. Legfontosabb berendezése a fenyődeszkából készült jászol, melyet a bejárati ajtóval szemben levő falnál helyeztek el. Az állatok elhelyezésének sorrendje: lovak, ökrök, tehenek. A lovakat az ökröktől strajfával választották el. A lovak jászolja fölé etetőrácsot raktak, éjszaka ebből ették a szénát. A kisborjút a bejárati ajtótól jobbra vagy balra a fal mellé épített kis jászolhoz kötötték. Az istálló berendezéséhez tartozott az ágy, .amelyet deszkából, vagy szalmából készítetttek. A szalmából font ágyat díkónak nevezték. Idősebb emberek készítették. Az ágy helye a bejárati ajtó melletti falnál volt. Az ágy alatt tartották a vizesvödröt és a fejőszéket. A bejárati ajtó és az ablak közötti falra két hosszú falba vert szögre helyezett deszkából, pócot készítettek. Ezen tartották a petróleumos, korábban alajos mécsest, a kefét, a vakarát. Az ágy lábánál volt a vasvilla és söprű helye. A lószerszámot nem az istállóban, hanem a pajtában tartották, mert az istállóban a párától megpenészedett volna. Az ostort, a törlőkendőt egy-egy szögre az ajtó mellé akasztották. Szénatartót nem építettek az istálló sarkában, mert az istállót egy ajtó kötötte össze a pajtával. A takarmányt ezen az ajtón horták be a pajtából nagyméretű kosarakba. A kosaraknak télen szintén a pajtában volt a helyük. Az istállók hidlásosak voltak, amely a trágyalét az alatta levő gödörbe gyűjtötte össze. 194