Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Zólyomi József: Kétbeltelkű település emlékei Sámsonházán
Pajta és istálló A birkák helye az istállóban volt. Valamelyik sarkot deszkával lekerítették részükre. Pajták-istállók számának változása. A pajták és istállók számát mindössze egy forrásunk őrzi. 1870-ben 54 pajtát és 83 istállót írtak össze a faluban. A későbbi összeírások a gazdák neve után csak annyit jelölnek, hogy pajtája és istállója van. Az adatközlők visszaemlékezése szerint pajtája általában mindenkinek egy volt. Istállója azonban — gyűjtésünk idején ezt magunk is megfigyelhettük — kettő-három is lehetett. A falu idős emberei a pajta funkcióját az alábbiakban jelölték meg: a) a kévébe kötött gabona tárolása, melyet néhány nap múlva a pajta előtti szérűn lovakkal kinyomtattak, illetve elcsépelték, b) padlásán, fiókjában a jobb minőségű széna elhelyezése, c) a téli hó-napokban a pajta alatt tárolták a kocsit, ekét, boronát, itt fosztották az őszi hónapokban a kukoricát. A századforduló táján, pontosan 1903-ban, Spisák György a falu legvagyonosabb gazdája járgányt vásárolt. Bérmunkában az egész falu gabonájának cséplését elvállalta gépével. Ettől kezdve csak a zsúpnak szánt kévéket rakták be a pajta alá, mellyekből néhány nap múlva cséphadaróval kiverték a szemeket. A járgányos cséplésre szánt gabonát a pajta előtti szérűre rakták asztagba, kalászával befelé. A járgánnyal a cséplés a pajta előtti szérűn történt. Petro Pál zarasz, a falu egyik nagygazdája 1920-ban cséplőgépet vásárolt. A falu gabonáját már ezzel gépelték, többnyire még mindig a 195