Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban
Legtöbbször avatás után került sor a bába járandóságának kifizetésére. Gyakoribb az volt, hogy pénzben honorálták szolgálatait, s élsőszülöttnél, különösen ha fiú volt, aki tehette, többet is adott, mint a megszabott összeg. Ludányhalásziban magukszőtte vászon is járt a pénz mellé a bábának ez alkalommal. Érsekvadkerten, amíg falubéli asszony volt a bába, csak terménnyel fizették ki. Egy véka búza, bab, borsó — ki, mit tudott adni. Hasonló volt a helyzet a pusztán, majorokban szülésnél segédkező öregasszonynál is. Tréfás szólásmondás is kapcsolódik a bába járandóságához. Ha valaki kevés gabonafélét, szemestermcnyt vitt magával, a szembejövők rászóltak: „Mi az, bábaasszonynak viszed?" (Érsek vadkert). A bábát mindig az anyós, szülőktől külön élő fiataloknál a menyecske anyja fizette ki, illetve gondoskodott a terményfélék elszállításáról. Ezt megelőzően kisebb-nagyobb adományokkal gyarapodott a bábaasszony. Az újszülött első fürdővizébe dobott, majd az apróságnak fürdetés után mágikus célzattal kezébe erőltetett pénzdarab a bábát illette. 105 Keresztelőkor a keresztszülők tartoztak némi pénzösszeget adni a bábaasszonynak, s különböző tréfás, adománygyűjtő szokások keretében valamennyi vendégtől kapott néhány fillért. 106 Ha a család örült az újszülöttnek, mert fiú lett, vagy még első gyermek volt, az apától, apóstól is remélhetett külön pénzadományt, közvetlenül a szülés után, vagy inkább keresztelőkor. Ez utóbbi esetben Ludányhalásziban az anyós egy egész kenyérrel is megajándékozta. A keresztelőre összehordott tésztafélékből rendszerint csomagoltak neki. Ezenfelül valamennyi látogatása alkalmával kijárt számára a reggeli, illetve uzsonna, vacsora, s lehetőségeikhez mérten, bőségesen megvendégelték a keresztelő vendégeinek hívogatása során, 107 a keresztelői és az avatás után tartott lakomán is. A bemutatott anyagot áttekintve megállapíthatjuk, hogy a két világháború között az asszonyok terhessége idején már kevés szerepe volt lényegében a mágikus szokásoknak. A még több-kevesebb intenzitással élő képzetek is inkább csak szimbolikus akciók formájában realizálódtak. Ezzel szemben azok az elképzelések, vágyak, amelyek az adott gazdasági és társadalmi körülmények között legkedvezőbbnek látszó szaporodási normát hordozták, meghatározó erejűek voltak az állapotos asszony helyzetének, életmódjának formálásában. A közösség által kialakított, és az asszonyok által is elfogadott elvárások egyeseknél a megélhetési kényszer határát súrolták, másoknál pedig a vagyon növelésére irányuló, tudati kényszer függvényei voltak. Mindkét indíték — esetenként saját józan belátásuknak is ellentmondva — ugyanazt eredményezte: az asszonyok életének e szakaszáról felvázolható kép távol áll korunk humanista normáitól, de a korábbi, polgári felfogás romantikus visszaálmodásától is. A szülés körülményeinek, lefolyásának ismertetése dolgozatomban kétségtelenül egyoldalú, hiszen csak néprajzi módszerekkel gyűjtöttem anyagomat. Orvosi, orvostörténeti feltárásra, értékelésre nem vállalkozhattam. Annyi kétségtelen, hogy a hygiénia területén csak lassan és 174
