Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban

tiltásokban ugyan nem az asszony kímélését jelölik meg célként, gyakorlatilag azonban mégis bizonyos mértékben elősegítették ezt. Mindenütt ismeretes volt, hogy amíg a nő a gyermekágyat fekszi, nem szabad a fedés (tető) alól kimennie.

97 Az őrhalmiak, hugyagiak szerint „arra jár a ménkű", amerre ilyenkor az asszony megy. Sok helyen vallási magyarázatot fűznek hozzá: első útjának a templomba kellett vezetnie. Helyenként bizonyos könnyítéseket alkalmaztak: az udvarra ki lehetett menni, csak az utcára nem, ez esetben viszont jól húzza a szemébe kendőjét (Ludányhalászi). Ugyancsak általánosan tartották magukat az asszonyok kb. a 40-es évekig ahhoz a hiedelemhez, amely szerint avatásig a gyermekágyas ne húzzon vizet, mert „megférgesedik", „megkukacosodik" a kút, azaz megromlik a vize, nem lehet többé inni belőle. Feltehetőleg e tiltás változatát illusztrálja az alábbi eset: „Lyánykoromban hallottam, hogy az egyik menyecske e'imemt homokér", mer' takarította a házat a keresztelőre- Oszt mondja neki a néne, akinek az udvarába ment: »Te e'gyütté, oszt még keresztelő se vót?! Megférgesedik a ház!« El is zavarta rögtön" (szegényparaszt felesége, sz. 1911.; Ipolyszög). Kenyeret ne szeljen, mert akkor abban az évben üszögös lesz a búza (Litke). Ennek érsek vadkerti változatai: egész kenyérhez nem szabad nyúlnia, megszegni pedig különösen nem — bár a tiltás oka már kikopott az emlékezetből. Ha asztalhoz ült, nem lesz békesség a családban (Ludányhalászi). Másutt, ahol az indokot már nem ismerik, ott is csak az ágy szélén ülve, öléből ehetett az asszony, egészen avatásig. Ugyancsak nem tudják már magyarázatát, de tiltott tevékenységnek számított a varrás is (Érsekvadkert, Litke). Mindezek abban a képzetben gyökereznek, hogy a gyermekágyas tisztátalan, és ártó hatással van mindarra, amivel kapcsolatban kerül.

98 A mágikus szokások következő csoportja az ártó hatalmaktól óvta a gyermekágyast. A hiedelem, amely szerint az anya avatásig fokozottan ki van téve a gonoszok ármánykodásának, elterjedt volt ugyanis még az első világháború után. Legáltalánosabb tiltás szerint a fekőasszony ne nézzen ki az ablakon, különösen napszállta után, mert a „rosszak" ott ólálkodnak a ház körül, s igyekeznek kárt tenni benne. „Csúnyát látott. Szarvasördögöt, meg ilyeket. Oszt kétségbeesett. Bele is halhatott. Csak felkiáltott, oszt összeesett" (nagygazda felesége, sz. 1899.; örhalom). Ugyancsak elterjedt nézet, hogy visszajáró lelkek ijesztgetik, ronthatják meg ilyenkor: „Nem jó a gyerekágyast egyedül hagyni. Vót egy asszony itt a faluba — ugyan még most is él. Azt elnyomorították tisztára. Szülés után egyedül vót. Oszt anyósának az anyja megjelent az ablakban. Az boszorkány vót. De akkor már nem élt. Oszt megrontotta az asszonyt. Attul kezdve évekig járt hozzá. Ügy megnyomorította, hogy egészen kicsi lett" (szegényparaszt, sz. 1905.; Ipolyszög). Ludányhalászi hiedelem szerint a gonoszok valamelyik közeli rokon, ismerős hangján beszólnak a gyermekágyasnak, hogy jöjjön ki. S ha eleget tesz a hívásnak, belefojtják a kútba, vagy más módon elpusztítják. E hiedelemmel kapcsolatos egy 1924-ben megtörtént eset: „Mikor idegyöttem férjhez Ludányba, a szomszédba lakott egy öregasszony. Az sokszor járt át hozzám. Mesélt mindenféléket. Én otthon Halásziban

99 sosem hallottam ilyeneket, ö mondta, hogy vigyázni kell, mer' ha a fekvő egyedül van Benn a gyerekkel, a boszorkányok kicsalogatják. Mondta is, hogy vót ilyen. Egészen az Erzsi-gödörig cipelték szegény asszonyt, úgy, hogy belehalt. Nem 171