Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban
mondjon, mire kereszteljék az újszülöttet, gyakori volt a durva, drasztikus válasz. Előfordult az is, hogy hiába keresték a férjet, már régen a kocsmában ivott bánatában. A gyermekágyas asszony elnevezése: „fekvőasszony", „fekőasszony", „fekvő", „fekő", „gyerekágyas", ritkán „szülőasszony". „Becsüld meg az ágyad!" — intették őt az idősebbek, azaz hogy feküdje ki a szokásos időt, mert ellenkező esetben egészségi állapota nem jön rendbe. Első gyermek születése után 2 hét fekvést tartottak szükségesnek, a későbbieknél már elég volt 1 hét is. Vannak, akik egységesen 8 napot emlegetnek. Mások 2 hetet, de olyanformán, hogy 1 hétig kell feküdni, a következő héten pedig már kisebb munkákat végezhet a ház körül, csak kímélje magát. Nehéz szülés után, vagy ha gyengébb fizikumú volt az asszony, a gyermekágy időtartama 3—4 hétig is kitolódhatott. Viszont, ha a szükség úgy hozta, már 3—4 nap múlva is felkelt a menyecske. Ágyát azonban nem vetette be, ezzel mintegy szimbolikusan jelezvén, hogy még tart a gyermekágy időszaka, s minden felkeléskor gonosztávoltartó céllal meghintette fekhelyét szenteltvízzel. A gyermekágyast közvetlen környezete, de a tágabb közösség is igyekezett hozzásegíteni, hogy a szükségesnek tartott ideig valóban kímélhesse magát. Ha a fiatal pár együtt élt a szülőkkel, az anyós kötelessége volt gondoskodni arról, hogy a gyermekágyas és családja körül miaga, vagy a többi menyecske elvégezze a legszükségesebb tennivalókat. Akár örültek az újszülöttnek, akár nem, a falu közvéleménye így kívánta. Az első napokat leszámítva, az asszonyok maguk nem úgy emlékeznek vissza a gyermekágy időszakára, mint a szülés után, tulajdonképpen betegséggel azonos indokoltságú fekvésre, egészségük helyreállítása érdekében. Az itt vázolt családformában élők azt emlegetik, milyen jó is volt egy kicsit kiszakadni a mindennapok megfeszített munkájából, viszonylag gondtalanul pihenni. A férj szüleitől külön háztartás esetén, a menyecske anyja gondoskodott a családról. Ha ő már nem élt, vagy más faluban lakott, az anya és az újszülött gondozásában a bábán kívül leggyakrabban valamelyik szomszédasszony segített, ugyanő meg is főzött, ha komaasszony által hozott étel kevésnek bizonyult volna az egész család számára. Alkalmilag más szomszédasszonyok, a komaasszony, a gyermekágyas barátnője, ha volt, asszonytestvére, idősebb nőrokona is segített. A ház rendbentartását, a nagyobb gyermekek gondozását, ha más megoldás nem volt, az apa vállalta magára. Abban, hogy a felsoroltak közül kire, milyen mértékben számíthatott a gyermekágyas, mindig közrejátszott, hogy a mezőgazdasági munkákkal éppen mennyire voltak elfoglalva az illetők. A kétségtelenül hatékony támogatás ellenére is ezek, a jobbára szegényebb réteghez tartozó, gyermekágyas asszonyok nem örültek a pihenésnek, amennyire állapotuk engedte, igyekeztek mielőbb hasznosítani magukat. Az idevonatkozó mágikus tiltás ellenére is az ágyban ülve javítgatták a család elnyűtt fehérneműit, később föl-fölkeltek kisebb munkákat elvégezni, s általában a lehető legrövidebb idő után végleg elhagyták a sátoroságyat. Számos olyan hiedelem élt még tárgyalt időszakunkban több-kevesebb intenzitással, amelyek szerint a fekvőasszonynak, különböző tevékenységektől, cselekedetekről kellett tartózkodnia. 96 Ezekben a preventív 170
