Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban
hogy — mint mondják — az ágyon csöpögött alulróí, akkor „visszamaradásának ítélték. Ilyen esetben jeges vízbe forgatott kendővel borogatták az asszony hasát, ha ez sem használt, szénapernyét főztek, avval gőzölték alulról. A 30-as években a módosabbak már orvoshoz fordultak. Amikor a vérzés megszűnt, vizesruhás borogatást alkalmaztak a szeméremtesten. Az adott egészségügyi viszonyok között nem volt ritka, hogy az asszony belehalt a szülésbe, vagy a gyermekágyi láz végzett vele. Legtöbben úgy vélekednek, ilyen esetekben jobb, ha a csecsemő is meghal. A hagyomány szerint közös koporsóba temették őket, a gyermek tetemét az asszony karjára fektetve. Arról nem tudnak, hogy a halott anyától megszoptatták volna a csecsemőt. Elterjedt hiedelem volt viszont még az első világháború után is, hogy ha az újszülött megmaradt, anyja éjjel visszajárt hozzá a másvilágról, s meg is szoptatta. A gyermekágy ideje alatt a bába rendszeresen látogatta a házat. Eleinte reggel, este, harmadik-negyedik naptól már csak reggel. Ha egyszerre több helyre is kellett mennie, az utóbb szült asszonyokat részesítette elsőbbségben. Először rendbetette az asszony ágyát. Majd megfürösztötte a csecsemőt, bepelenkázta, tiszta holmit adott rá, s bepólyázva az anya karjára tette, hogy szoptassa meg. Az egészségügyi tiltó rendelkezést megelőző időben mosott is a gyermekre, később legfeljebb az éppen használatban volt pelenkát, ruhaneműt öblítette ki annak reményében, hogy a háziak majd bőkezűbben honorálják szolgálatait. Közben — különösen ha még első gyermek volt — oktatta a fiatalasszonyt a csecsemő gondozására, tanácsokkal látta el. Az anyát is mindig megnézte. Egyes helyeken szülés után harmadik napon alaposan lefürdette, de előbb nem, mert úgy vélték, nem tesz jót az asszony egészségének. Más bába melegvizes ruhával letisztogatta alulról, a nagyobb mosdást ellenezte. Itt említettem meg, hogy adataim szerint egy-másfél hónapig szülés után nem „hált együtt" a házaspár, illetve ez az absztinens időszak volt az elfogadott norma. 5.2. Gyermekágyas és a közösség; mágikus szokások az asszony érdekében A gyermekágyas iránt — mint az állapotos nőnél is tapasztaltuk — elsősorban az asszonyok érdeklődtek. Gyűjtéseim szerint a rokonságon belül saját, leánykori családja törődött leginkább vele. Gyakran a tágabb közösség is nagyobb figyelemmel fordult felé, mint férjének rokonsága. Első szülésekor még az utóbbiak is pozitívan viszonyultak hozzá, második-harmadik gyermeknél közömbösen, ha azonban ennél több volt már a szaporulat, a terhesség alatti, látszólagos beletörődés ellenére sem békültek meg a menyecskével. A bemutatott kevés kivételtől eltekintve, amikor a férj is jelen volt a szülésnél, az apát beszólította a bába, miután elvégezte az asszony és az újszülött körüli feladatait. Nem egy esetet hallottam, amikor a férfi nem volt hajlandó megnézni feleségét és a csecsemőt. Ha a bábaasszony csitítani próbálta, pl. hogy legalább annyit r , ;169
