Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban
Vannak a vetélés, koraszülés fokozottabb lehetőségével ennek következtében. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt nemcsak elvárásról van szó, adott körülmények között az asszonyok maguk is természetesnek (tartották,*" hogy ugyanúgy kell végezni a megszokott teendőiket — mint mondják: ,,önszántunkból dolgoztunk, a gazdaságot nem hagyhattuk". Azok a hiedelmeik, amelyek szerint bizonyos munkákat nem tanácsos végezni ebben az időszakban, nem a várandós nő kímélését szolgálták. Egy részük a születendő gyermek egészségét, a szülés szerencsés, komplikációmentes lefolyását célozza. Pl. az állapotos asszony ne gondozzon nyulakat, mert gyermeke nyúlszájjal születik (Ludányhalászi, Litke), ne teregessen ruhát, mert szüléskor a köldökzsinór az újszülött nyakára lesz tekeredve (Drégelypalánk, Patak, Érsekvadkert, Hugyag). Egyetlen tiltást találtam, amely azzal a — konkrétan így meg nem fogalmazott — képzettel függ össze, hogy az állapotos asszony tisztátalan. Ha gyümölcsfára mászik fel, a fa kiszárad (Ludányhalászi), vagy ebben az évben legalábbis nem hoz termést (Litke). A befőzés, káposztasavanyítás, kovászkészítés, méhesben, szőlőben való tevékenykedés tiltására sehol nem / emlékeznek. A meglévő hiedelmek is a két világháború között inkább már csak az emlékezetben éltek, jellemző tehát az volt, hogy az asszony terhessége alatt minden munkából a megszokott módon kivette részét. 3.3.2. A táplálkozás területén látszólag tpbb eltérést, különbözőséget találunk a terhesség időszakában. Annyi kétségtelen 1 , hogy lényegében ugyanazokat az ételeket ette az állapotos asszony is, mint a többi családtag. A közös étkezéseknél válogatnia nem volt szabad, s szégyelvén állapotát, nem is mert volna. Ha a szokásosnál jobb étvágya volt, leintették: „Ne éljél jól, mer' nagyon meghízik a gyerek, oszt nehezen születik meg"". , Napjainkig hisznek abban, hogy ha az állapotos asszony valamilyen ételt megkíván és kívánsága nem teljesül, ez vetélést, sőt súlyosabb esetben az anya halálát is maga után vonja. Ezért a várrandós menyecskét minden ennivalóval megkínálják, nemcsak a rokonsághoz tartozók, szomszédok, hanem idegenek is. Azt sem róják fel vétkéül, ha bármi ételféleségből lop. 76 A megkívánás tiszteletben tartása következtében elvileg megvolt a lehetőség arra, hogy az állapotos asszony táplálóbb, ritkábban fogyasztott ételekhez is hozzájuthasson. Az adatok nagyobb részéből azonban csak szimbolikus evésre következtethetünk: csupán néhány falat, hogy megelőzzék a bajt. Bár az 1950-es évekből származik, tanulságos idézni a következő esetet egy nagygazda családba tartozó fiatalasszonytól: „Mikor Pistimet vártam, akkor voltam úgy, hogy kívántam valamit, Margitkámmal eszembe se jutott. Tél vége volt, de én úgy ettem volna almát, azt nem is tudom elmondani. Akkor még nem úgy volt, mint most, hogy bemegyek a zöldségeshez, aztán kérek. Nem volt már akkor alma senkinek. Egy éjjel felébredtem arra, hogy megbolondulok, ha nem ehetek almát. Másnap aztán írtam az uramnak, az Kecskeméten volt katona. Hogy küldene almát, mert én már nem bírom tovább. De hogy meg ne írja, hogy én kértem, mit szólt volna az anyósom, hogy mit kényeskedek. Na egy hét se telt bele, megjött a csomag. Csak az én nevemre címezte, írta, hogy egyek vitamint, hogy erős legyek. Dehát anyósom bontotta fel. Aztán tudja, mi lett? Egy darabot kaptam én abból, a többit mind odaadta anyósom a sógorom gyerekeinek, azokkal m:
