Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban

dolkodni nem illik róla. „Arrul csak azok beszéltek, akik gyakorolták ezt a nótát. A kurvák" (szegényparaszt felesége, sz. 1895.; Örhalom). A kisgyermek kérdéseire azt válaszolták, hogy „a gólya hozza a kisbabát", vagy „a bábanéni a nagy táskában". Ha vajúdó asszony volt a háznál, a gyerekeket szomszédoknál, rokonoknál helyezték el. Előfordult, hogy hirtelen erre nem volt lehetőség. Ilyenkor a jajgatásra felfigyelő apróságot azzal nyugtatták, hogy beteg az anyja vagy az ángyi, azért jött a bábaasszony, hogy megkenje, s attól majd jobban lesz. A gyermekkori tévképzetek csak még homályosabbá váltak a fiatal lányok találgatásaitól, ha egyáltalán szóba merték hozni pajtásuknak. „A mi időnkben nem mondtuk vóna még azt se ki, hogy izéld meg az anyádat, nemhogy ilyenekről beszéltünk vóna" — tiltakozott az egyik 1895-ös születésű asszony. A nagyobb leányok már természetesnek vették, hogy ha a háznál szült valamelyik menyecske, nekik ott semmi keresnivalójuk.

67 Idős asszonyok, akik keserűen vagy nevetve meséltek saját tapasztalatlanságukról, ha azt kérdeztem, ők felvilágosították-e leányaikat, legtöbbször nemmel válaszoltak. „Azelőtt nem szóltak vóna egy parázna szót se a lyányok előtt" — hozzák fel indoklásul. Ez a felfogás nemcsak a családhoz tartozókat, hanem a tágabb közösség tagjait is kötelezte. Általános vélemény, hogy nincs értelme az előzetes útbaigazításnak, hiszen „mettudja úgyis, ha odakerül". Esetleg egy-egy idősebb menyecske-testvér mondott néhány homályos, útbaigazítónak szánt mondatot a menyaszszonynak. Az igazság az, hogy nem is nagyon volt mit mondaniuk. A fogamzásról mindössze annyit tudtak, hogy „akkor csinyálódik a gyerek". Hogy adott esetben létrejön-e a fogamzás vagy sem, azt a legidősebbek egyértelműen isteni akarattól függőnek tartják, a következő generáció véletlennel magyarázza — noha elismerik, hogy a racionális védekezések csökkentik lehetőségét. Fűződött néhány mágikus hiedelem a fogamzáshoz, amikkel születési rendellenességeket véltek magyarázni. Pl. ha havivérzés idején fogamzik az asszony, a gyermek nem lesz épelméjű (Örhalom). A terhességről sem volt sok ismeretük az asszonyoknak. „A gyerecske mennő az anyjában." „Mán kezdettül olyan furma, mint mikor megszületik, csak kicsinybe." Mások szerint félidős koráig „csak vér egycsomóba", utána kezd emberformája lenni. Abban egyeznek a vélemények, hogy lelke „félidőtől" van. A félidős kort a vérzés elmaradásától 4 és fél hónapra számolják. A magzat mozdulásának nem tulajdonítottak jelentőséget, legtöbben azt állítják, észre sem vették. A szülés idejét 9 hónapra várják onnan számítva, amiko'r az első elmaradt menstruáció esedékes lett volna. A leány véleményük szerint 2 héttel előbb születik, „a fiút tovább viszi az anyja".

68 Megfigyelték, hogy a terhesség alatt „mérgesek" az asszonyok, vagyis ingerlékenyek, érzékenyebbek. A terhesség alatti rosszulléteket természetesnek tartották, akármilyen mérvűek is. Tisztában vannak vele, hogy a nagy fizikai megerőltetés, ütés, esés eredményezhet vetélést, koraszülést. Ennek azonban az előzőekben vázolt felfogás értelmében nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget: „Ha letette, maj' lesz másik." „Hát lehet úgy mondani, örültünk inkább annak". Mindebből következik, hogy nem tartották fontosnak a vázolt tapasztalatokat közölni a lányokkal. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy az anyaszerepre egyáltalán nem készítették fel őket. A terhességre, szülésre vonatkozó preventív és pro157