Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

sorozata, amit ma is énekelnek, ha rövidebben is mint régen, csak az első két-három verset mondják el. Az énekek a XVI. századtól kezdve a jelenkorig szemléletes keresztmetszetét adják e műfaj történeti fejlődésének (ld. a Függeléket).

99 A temetkezési szokásokhoz tartozó és ezzel egy időben végzett sírásás megszervezése is változott az utóbbi évtizedekben. Azelőtt a család tagjai végezték el, de most a hivatásos sírásó, aki illetmény füvet és esetenként pénzt is kap a munkáért. Varbó-Vrbovkán is csak azért látja el a rokonság, mert jelenleg nincs sírásó. A sírt egy nap alatt nem szabad kiásni, két napon át kell rajta dolgozni, bár sokszor a rokonok is segítenek benne. A temetők talajának különbözőségével magyarázzák azt, hogy Varbón a sírt fával ki kell bélelni, sőt a koporsó tetejére is deszkát fektetnek. A koporsó beszerzése, annak minősége, szine teljesen a szövetkezeti ipar termelésétől függ, de a három faluban mégsem egyformán. Örhalomban egész fiataloknak fehér, majd sárga, barna és az öregeknek fekete; Hugyagon a csecsemőknek fehér, a többi mind barna; és VarbóVrbovkán a fiataloké fehér vagy szürke, a középkorúaké „mahagónia" színű, és az öregeké fekete. Ugyanitt a forma is változott, elterjedtek a lapos tetejű koporsók, nyilvánvalóan a csehszlovák formát fogadva el. Egyik faluban sem készítenek koporsót, csak a környező városokban. A halottak nagyobb részét a kórház teszi be a koporsóba, de abban a kevés esetben is, amikor ez a háznál történik meg, változás észlelhető. Öt éve már, hogy elmaradt a koporsó kifüstölése karácsonyi morzsával, és beszentelése házi szentelt vízzel. Inkább csak kézzel keresztet vetnek rá: „Aggyon az Isten örök nyugodalmat". Hugyagon csak a füstölés maradt el, szentelt vízzel továbbra is behintik. Ma is elevenen él az a szokás, hogy a koporsóba tárgyakat tesznek a halott mellé. Csaknem mindenkinek beteszik az imakönyvét, a rózsafüzérét, a botját (ha öreg volt), az óráját. Arany gyűrűt csak akkor, ha nincs senkije. „Hagy vigye!" •— mondják. 5. A TEMETÉS ÉS AMI KÖZBEN VAN Az egyházi szertartást megelőző szokáselemek változatlanok. Éppúgy lábbal előre viszik ki a halottat a házból, majd később az udvarból és rögtön utána ajtót, ablakot nyitva hagynak, mint régen. Varbó-Vrbovkán még él ennek egyik magyarázata is: „Hogy a halott szelleme ne járjon vissza." A szertartás résztvevőinek elhelyezkedése az udvaron változatlan, a zászlók és a gyertyák épp úgy kellékei a szertartásnak, mint régen. A temetést minden esetben pap végzi. 1945 óta az egyházi szertartás szövegét latinról magyarra változtatták, ami eleinte a hívek ellenérzésével találkozott. Nehezen mondtak le az idegen nyelv mögött rejlő misztikumról, amit egy ideig az anyanyelven elmondott szöveg, elűzve a titokzatosság ködét, nehezen tudott pótolni. Társadalmi temetés, alig volt még, Örhalomban csak egyre emlékeznek, amikor az egyházi szertartás mellett „szavaltak" is a halott felett. Varbó-Vrbovkán nagyobb a változás ezen a téren, de a politikai jellegű megemlékezés itt sem 117