Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

lepedőt terítenek, a feje alá két párnát tesznek. Ezekből a példákból tehát kitetszik a ravatal egyszerűsödése, ami a kórház szerepe mellett még annak is tulajdonosíthatö, hogy a halottak nagyobb része az idősebb korosztályhoz tartozik, egészen ritka a fiatal halott. A munkából már kiesett, sokszor magatehetetlen öregek földi maradványainak eltakarítása pedig gyakran csak kényszerű kötelesség, aminek (a legegyszerűbb módon igyekeznek eleget tenni. 4. A HALOTTAS HÄZ A halottas ház csak Hugyagon különbözik a falu többi házától. Itt a kapura, vagy a házajtóra fekete leplet akaszt a harangozó, ami 10-15 éve szokás, amikor az egyik család, látva ezt valahol, egy leplet ajándékozott a templomnak. Azóta Hugyagon ez szokássá is vált, kivéve a cigányokat. A cigányok általában jobban félnek a halottól, a szellemektől stb., így borzadnak ettől a fekete lepeltől is, ezért ők nem szokták kérni. A halottas ház megkülönböztetésének egyszerűbb módj d dZ cl varbói, újabb szokás, hogy befüggönyzik az ablakokat. A halottas ház bajt hozó, rontó tulajdonsága már kevésbé elfogadott, de terhes nőnek bemenni, vagy az ablakon benézni — sárgaság veszélye miatt — ma is tiltott cselekedet. A lakóházban fekvő halottat, az első harangszó elhangzása után, vagyis amikor már elkészültek az öltöztetéssel, a családtagok ma is mennek látogatni. Mintegy negyedórát töltenek ott imádkozással, a közeli rokonok többet, kivéve ha rossz a levegő, ha „szagít a halott". Félelem ellen most is azt tanácsolják, hogy „fogja meg a lábaszárát". A temetkezési szokáscsoport addig annyira hangsúlyos eleme, a virrasztás sokat vesztett jelentőségéből, bár nem egyenlően mind a három faluban. Örhalomban egyszerűsödött le a legjobban, itt „most má nem strázsálnak egész éccaka a halott mellett, csak tizenegy-tizenkét óráig" — mondják. Régen a virrasztás leginkább a „társulatos asszonyok" feladata volt, és az Örhalomban működő nyolc társulatból annál többen mentek virrasztani, minél több társulatnak volt tagja a megboldogult. Minthogy az utóbbi évtizedek során a társulatos asszonyok száma erősen lecsökkent, virrasztásra is kevesebben járnak. A virrasztás népi szertartását az „énekölő asszony" vezeti, ő kezdi el az énekeket és az imádságot, a „zsolozsmát". „Nem fizetésért, csak Istenért teszem" — mondjaAz éneket könyvből mondják, amiben („Nem halt ő meg, csak aluszik". Eger.) minden alkalomra vannak énekek. A végén megkínálják őket egy kis borral, de nem fogyasztanak mértéktelenül, „nem isznak a halott mellett". Hugyagon „sincs olyan virrasztás, mint valamikor" — vélekednek. A társulatos asszonyokat nápolyival, borral kínálják, de azok nem akarják úgy elfogadni, mint régen. Amikor felemelik a borospoharat, mondják: „Ahány cseppet megiszunk, annyi lélek szabaduljon ki a purgatóriumból". Ipolyvarbó-Vrbovkán alig változott, sőt valamivel teljesebb is lett a szokás. Ügy zajlik le, mint 1940 körül, de most már pálinkával is kínálják az „énekes asszonyokat". Itt fiatalabb halottnál még egész éjszaka virrasztanak, de öregeknél már csak éjfélig. A hagyományokhoz való szívós ragaszkodásuk egyik példája a virrasztó énekek 116