Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

megy: ,,Ráadom az inget, pendelt, szoknyákat (hármat), pluszlikot, rá a blúzt és a kötényit. A lábára fekete harisnyát, cipőt, vagy csizmát. Ültetve megfésülöm, fekete sávoly, vagy kásmir kendővel kikötöm a fejit, előre, fekete szövettel. Újból lefektetem a lócára és megyek a ravatalt megcsinálni.,"

43 Az öltöztetésnek van néhány szabálya, amire nagyon kell ügyelni. Vasat nem vihet magával a halott. Ezért a patkót leveszik a csizmáról (azért, hogy ne kopogjon majd, ha hazajön a másbilágról), az asszony hajából kiveszik a kontyvasat (ami köré a kontyot feltekerik) és lúdtollal helyettesítik.^ Ha addig egy ,,rossz szatyingon" keresztet hordott a nyakában, leveszik, szép „helykötőre'' (szalag) fűzik és úgy akasztják vissza. Ha lenne valaki a háznál, aki fél, az öregasszonyok azt ajánlják neki, gomboljon be egy gombot a halott ruháján, vagy kösse meg a harisnyáját, szóval segítsen valamivel az öltöztetésben/'

5 A halott-mosdatóvizet az öltöztető asszony olyan helyre önti, ahol kevesen járnak. Garád tövibe, vagy trágyadomb „ajjába". A tálat eldobja. A fésűt elégeti. Ujabban „a halott fésűjit bizony sokan nem dobják el".) Valamikor a borotvát is eldobhatták, mert a falusi borbálynak (aki ugyan parasztember, csak vasárnap délelőttre vedlik iparossá), a borotválásért meg szokták adni a borotva árát/

0 Egy adatközlő szerint 1875 körül az állkötőt még feldugták az „esztrébe" (eresz alá). Továbbiakban azonban kiderült, hogy ez csak az egyik szomszéd községben, Csitárban volt szokás/

7 A halottat sohasem az udvaron, mindig az ,,első házban", a szobában terítik ki. Ma a „hideg ágy", a ravatal kétféle lehet: 1. tiszta fehér; 2. „beleznás, szövött ravatal". A fehér kb. 1920 óta divat, azelőtt csak beleznás volt. Még régebben (kb. 1890-ig) a „veres pamukost" emlegetik/

8 Az üres nyoszolyát telerakják szalmával, azt leterítik „szalmaterítővel" és lepedőket raknak rá (hármat). Kettőt hosszában, egyet keresztben a lábához. Ez a legszebb, ezt látják a halottnézők. Erre 11-12 (Varbón 6) fejel, de minden huzatba két „fejelet" dugnak, hogy kemény legyen és ne nyomódjék le a halott alatt. A fejelekre két cifra huzatot „hurcolnak", hogy mind a két vége díszes legyen. (Középen a tiszta részt visszahajtják.) A feje alá több fejelet tesznek, hogy magasan legyen. Néha kabátokat is tesznek alá, azért, hogy a felső test le ne süppedjen. A párnák tetejére a test hosszának és szélességének megfelelően lepedőt borítanak. A lába alá sok helyen selyemkendőt raknak, ami előre lelóg, öregnek feketét, fiatalnak cifrát. — A ravatalt az öltöztető asszony, vagy rokon asszonyok vetik meg, de vastag asszony nem vetheti. Ma már csak ágyra terítenek, de a háború (1914) előtt még „kocsiódal" is megtette. A kocsiderekat két „szék"-re (hosszú, kecskelábú gyalogszék) fektették, rája szalmát és erre egy durvább lepedőt/

9 Most rakták rá aztán a lepedőket, fejeleket. Többet, mint ma, s ezért akkor magasabb volt a ravatal. Annyira, hogy a rokonoknak kis székre kellett állniok és úgy sirattak. (Hugyagon s ritkábban Örhalomban még ma is találkozik.)

50 Mikor felfektették a halottat a „hidegágyra," a két lábát „szatyingval" (madzag, ugyanaz, mint a „gallond") összekötik a csizmán kívül, hogy ne álljon szét. Mikor beteszik a koporsóba, ezt eloldják. Hogy fel 104