Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)

Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban

kutyák és mély gödröt ásnak a porta körül, valaki meghalt. Máskor: „Hótt van, mer az ágyterítő leesett". Ha már a halottkém is kétségtelenül megállapította a halált, a ha­lottas háznál elállítják az órát, a tükröt pedig a fal felé fordítják, vagy letakarják fekete kendővel. Ez utóbbit azért teszik, mert „olyankor sok rossz megy be a házba (ördögök, rossz lékek) és hogy azok, akik a halott körül állnak, ne lássák meg őket". (A tükör mindig az ajtóval szemben lóg a falon, a ravatal felett.) 37 Közben ha szükséges, elküldenek az „őtöztető asszonyé". Az öltöz­tető asszony feladata tisztába tenni, utolsó útjára hagyományos módon felkészíteni a halottat. Legtöbb esetben szükség van rá. Ha gyerek, vagy valami nagyon „sajnos" halott megy el a háztól, néha maguk a „körül­álló" asszonyok is elintézik. Leginkább a félelem indítja őket arra, hogy idegent hívjanak. Az öltöztető asszonyé hivatásszerűen kialakult mester­ség, amit mind a két faluban egy-egy személy gyakorol. A varbai édes­anyjától tanulta el a mesterségbeli fogásokat épp úgy, mint a hagyomány megkövetelte rítust. Ez utóbbit különben az egész falu öregasszonyai fi­gyelik és éberen őrködnek betartása felett. Az öltöztető asszony pénzzel nem igen fizethető meg. Munkája megbecsülést érdemel és minden „had" tehetősége szerint jutalmazza. Sokszor a halott ingóságaiból kap néhány darabot: ingeket, csizmát, lepedővásznat, szoknyát stb. Máskor termény­nyel (bab, krumpli, búza, vagy éppen tüzelőfa) elégítik ki. Temetés után mindenki érdeklődik fizetsége iránt, és ha valahol kevesebbet kapott, mint amennyire számítani lehetett, megszólják és ,,pletykaságba keverik" azt a családot, minden rosszat előhozva, ami az idők folyamán velük kapcsolatban csak adódott. Az öltöztető asszony szerepe olyan a halottas háznál, mint a vőfélyé a lakodalomban. Félig parancsoló, félig szolga. Ő irányítja az eseményeket, de ő dolgozik mindenütt (ha segítséggel is), ő megy mindenhová. Fog­lalatoskodásának lényege az öltöztetés. 38 Első teendő lefogni a halott szemét, „de nem ám nyuszka (meztelen) kézzel, hanem fehír gyócsval". Ugyanakkor a másik kezével felfogja az állát, majd egy kb. két ujjnyi széles, minden esetben fehér sifonnál, vagy gyolccsal felköti. Az ,,állkÖtő"-t csak akkor veszi le, ha már feltették a ravatalra. Amint ezekkel elkészült, megmosdatja a halottat. Langyos vízbe mártott rossz ronggyal (rossz ingből szokták kivágni) az egész testet be­szappanozza. Kimossa a ruhát és vizesen letörli róla a szappanhabot. Végül száraz ruhával ledörgöli. 39 Aki csak teheti, új ruhába öltözteti a halottat, különösen akkor, ha ő már előre megvette azt a maga számára. De ez csak ritka eset. Az öregek inkább félre tesznek egy-egy kendőt, csizmát, szoknyát, vagy nadrágot, hogy „ez jó lesz majd akkor." i0 A század elején még öreg­asszonynak is cifra „fékötőt" tettek a fejére. Ha már nem volt meg, varrtak egyet. il Arról, hogy valaki a „jegyruháját" tartogatta volna erre az alkalomra, nem hallottunk.* 2 Az öltöztetéshez hárman kellenek. Az igazi munkát az öltöztető asz­szony végzi, a másik kettő csak segít. Ezek leginkább „belőlük valók", de ha a családból senki se akar vállalkozni, őket is idegenből hívják. Az egyik segítő ülve tartja a halottat, a másik pedig segít emelni a kar­ját, lábát, mikor ráhúzzák az egyes darabokat. Maga az öltöztetés így 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom