Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (1977)
Néprajzi tanulmányok - Bakó Ferenc: Hagyomány és változás a palóc temetkezési szokásokban
gát álmába két versbe is (vagyis kettőt egymásután), de nem fájt neki. Mégis halt nemsoká a sógora, meg az apósa." Ha fájt volna, a szűkebb családból ért volna utói valakit a végzet. Álomban szátva, szövés — halált jelent. Szintúgy, ha leszakad a csizma talpa. ,,Hótval", katonával álmodni — eső, vagy hó esés. De: koporsóval álmodni — szerencse, boldogság. 30 Nem jó, ha betegről azt beszélik, hogy „el van sápadva", hogy „lábon veszett", mert akkor már nyilvánvalóan látni rajta, hogy nem igen kapálja már többet a kukoricát. Ha érzi valaki, hogy már közeledik az utolsó óra, mindent megtesz abban az irányban, hogy békességet hagyjon maga után. önmaga iránt szeretetet, az ittmaradók között pedig egyetértést. Az első célt szolgálja az, hogy „elszalajtatja" a gyereket, vagy a lányt haragosáért és megköveti. „Elhívattalak, mert már utósó órámba vagyok. Nem tudok meghalni míg te meg nem bocsátasz." Ha az elsőnek eleget tett, következik a második kötelesség. Szól a fiának, hogy fusson el a „rokonyoké". Mikor mindnyájan együtt vannak, végrendelkezik a távozni készülő, „szét-haggya a vagyonát". A végrendelkezést nem szokták leírni, mert „öt, hatan hajják, az elég". Van olyan is a rokonok között, akinek kedves halottja nyugszik a temetőben. Ez üzenetet küld a haldoklóval: „Vigye el az üzenetem, szomorú levelem az én kedves testvéremnek ..." Így kezdi és a továbbiakban magukról, a családról tudósítja az elköltözöttet. Ha már túlhaladták az élettől való búcsúzás ez állomásait, előkészületet tesznek arra, hogy a lélek a hagyományos szokások keretében hagyja el hüvelyét. Felesége, menye, vagy a lánya szentelt gyertyát ad a haldokló kezébe, és meggyújtja. Előre mondja a szöveget, amit az utána mormog. „Jézus, Mária, Szent József segíts! Vigyetek be mennyeknek országába." Ha már nem tudna beszélni, az asszony egyedül mondja el és a gyertyát is tartja. A halált csak imádkozással lehet megkönnyíteni. 31 A „fajtalan élető", az mindig nehezen hal meg. Csak egy, egészen különleges eset adódhat, amikor az segít, hogy leteszik a földre. Akkor nem tud meghalni, ha „átkos ágyban" fekszik? 2 Nehezen hal meg az, aki életében boszorkányságokat művelt. „A tudós emberek az ördögségiktő nehezen tunnak megszabadom, csak úgy, ha kézfogással át tudják adni valakinek." „Vannak akikrül azt mesélik, hogy valamelyik gyerekük vette át". Ha pedig senki se akadna, úgy segítenek a boszorkányon, hogy seprűnyelet adnak a kezébe. 33 Ha rángások futnak át a testen a halál perceiben, egy kiskanalat dugnak a szájába, hogy el ne harapja a nyelvét. Akik a rokonok közül jelen vannak, néha siratják is. Nem mindig, csak ha „sajnos" (fájdalmas) a haldokló. Mert van „öröm" haldokló is, akinek örülnek a halálán 3 ^ 1 Ha a gazda hal meg, az istállóban szabadon engedik az állatokat, mert annyi lélek szabadul ki ilyenkor a purgatóriumból, ahány állatot eloldoznak. 30 A lélek nem egyedül távozik el a háztól. Valamelyik elhalt rokona (apja, anyja, vagy testvére) érte szokott jönni. 36 Ilyenkor az érkező „jelt ad". Tányér csörren, masina karikája feldobódik, az asztal, vagy a lóca megpattan. — Hogyha halott van a faluban, hírül adja elsősorban a harangozó. Ott, ahol van lélekharang (Hugyag), már a haldoklónak is csendítenek. Varbón és Örhalomban csak később. De a harangszó mellett vannak még jelek, amik megmutatják, hogy halott van. Ha nem is pont ebben a faluban, de valahol a környéken. „Bolond nagy szé fú",mondják néha, „talán felakasztotta magát valaki". Este, ha keservesen vonítanak a 102
