Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)
Arcképcsarnok - Kerényi Ferenc: Lisznyai Kálmán és a palóc „kelmeiség”
merke dett meg Petőfivel, de ott van Madách és Szontág h Pál is^ s a róluk szóló tudósítást majdani szigorú kritikusának, Gyulai Pálnak küldötte. (16) Ugyanolyan fesztelenséggel, ahogyan ismeretségeit építi, nyúl irodalmi témákhoz, műfajokhoz, stílusirányzatokhoz. Az a szentimentális, Bajzát idéző modor, ahogyan a Szívemhez szól, máskor regetárgynak ad helyet, mint A kis varangy с balladában, amely Alapi Gáspárról íródott, Szigetvár hadnagyáról. Tollára a púpos katona leírásakor groteszk képek szökkennek, olyanok, amelyeket Petőfi 1844-ben, A helység kalapácsa gyilkos stílusparódiájával utalt az irodalom múltjába: Majd —• meggyúló veres szakállal Pompázik e ragyás alak£• fején a két kis ablak A dülledő szemek, Rettentő kellemek! Petőfinél : . . . ő egyikével feje ablakinak le-le néz a folyó bor billikomába: . . . (Kiemelések tőlünk — K. F.) A helyhez, jelesül Nógrádhoz kötődést változatlanul nem a palóc népélet témaköre adja, hanem a megyei közéleté vagy a közérdekűbb magánéleté. 1845-ben megnősül Madách Imre és Fráter Pál nógrádi alispán rokonhúgát viszi oltár elé — mihamar megszületik Az ősgyűrű címmel egy ballada, mint alkalmi költemény. (17) Ma már egyetlen értéke, hogy a törökverő Madách Miklós és Perényi Ilka Sztregovához kötődő regetárgyát megírva, áttér a család jelenkorára és elsőként méltatja versben Madách Imre közéleti szereplését, az ország nyilvánossága előtt: De a nemzetcsaládfa egy S vérünk olly őselem, Melly éltetőn szivárog át Ez ősfán szüntelen. Madách Ernők, a nemzet egy Szabad keblű fija, A közjogok zöld asztalán Vitázó dalia. Madách Miklós levente is E fán volt egyik ág, S ez ágon még most is virít Egy zöldelő virág. Ez a kardja, s ezen az él A rény és becsület, Melly félistenné teheti Az emberszellemet. Mind az Életképek, mind a Pesti Divatlap megemlékezik lapszemléjében Lisznyai 252 soros verséről; ismételten felróják terjengősségét, költői fegyelmezetlenségét, s legkivált fennakadnak az első két verssor valóban meghökkentő képzavarán: Míg a félhold szarva fúrta Át gömbjét hazánk földének ... Feltételezzük, hogy a naprakész nógrádi költőt mutatta első kötete, az 1846-ban megjelent, de teljesen elveszett Szegénylegénydalok is; a megyében 1844-től adatolható e liberális-patrióta cso286:
