Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Leblancné, Kelemen Mária: Adalékok a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, adózási kérdéseihez

előző nap csatát nyertek, részben elszöktek, részben saját hasznuk­ra elcsatangoltak. Némelyek elmenetele indokolt volt, mivel földes­ura eleve egy hétre engedte el. Az elcsatangoltak és elszököttek he­lyére új hajdúkat kér. Hasonló panasszal fordul 1704. március 25-én Tolvay Ferenc is a megyéhez. írja, hogy előző éjjel is eltűnt 60 Nóg­rád megyei paraszt. Bercsényi 1704. március 31-én Patens-sel fordul a vármegyéhez. Közli, hogy sokan nem gondolták meg a hadakozás célját és a sere­gekből felelőtlenül elszéledtek. Megparancsolja, hogy minden elszé­ledt katona négy nap alatt térjen vissza a hadhoz! Ha nem menné­nek vissza, e levéllel ad hatalmat a városi, falusi bíráknak, hogy a lézengőket táborba kényszerítsék. 1704. április 8-án Rákóczi fordul hasonló szellemű levéllel Nógrád megyéhez. 1704. május 16-i leve­lében szintén a szökött katonák hadba küldését kéri Bercsényi a vár­megyétől. A városi és falusi bírák (100 forint büntetés terhe mellett) kötelesek legyenek a hazaszököttek nevét, címét jelenteni a várme­gyének, a vármegye pedig Bercsényinek. (11) Az elszéledésben, szökésben nyilván a vetési pátensben megfogal­mazott rendelkezésnek a hatása is közrejátszott. Az otthonmaradot­tak, a jobbágykatona távolabbi hozzátartozói, az ,,egykenyéren élők" nem akarják fizetni a földesúri kötelezettségeket. A. vármegyére ki­vetett élelemszolgáltatáshoz a jobbágykatona közvetlen hozzátarto­zójának (feleség, gyerek) is hozzá kell járulnia, mert ,,a katonának eledellel a maga házánál is élnie kellene." (12) Rákóczi megengedte, hogy szükség esetén a vármegye, a földesúr erőszakkal szerezzen ér­vényt rendelkezéseinek. Az otthoniak panasza, az elégedetlenség, a táborból való elszökésre készteti a jobbágykatonák egy részét. Sőt a földesurak fenyegetéssel, csalással is szeretnék hazatérésre bírni a jobbágy katonákat. Az otthonmaradottak pedig nem akarnak hinni a vetési pátensnek. Nem akafják elhinni, hogy azt Rákóczi rendel­te volna el, hogy „a jobbágyi állapotban lévő helységek és személyek úgy fizessék a taxát, árendát és mindenféle adót," mint hozzátarto­zójuk hadbaszállása előtt. Nem dolgoznak, nem engedelmeskednek a földesúrnak. Az őket ért erőszakosságok miatt sokszor a fejedelem­hez fordulnak panaszaikkal, s kérik, védje meg hozzátartozóikat a földesurak, a vármegye hatalmaskodásától. Ellentmondásos helyzet tehát, amelybe ,,a népi tömegek erejére tá­maszkodó, de államhatalmát nagyobbrészt a feudális társadalom ke­retei közé felépítő kuruc szabadságharc került." Az otthonmaradot­takat nemcsak a földesurak, hanem a fiskális birtokok tiszttartói is kényszerítik teherviselésre. „A jobbágyság tehát. .. nemcsak köz­vetlenül földesuraival került öszeütközésbe, hanem a tiszttartókon és az élést követelő katonákon át szembe találta magát a kuruc ál­lam gazdaságpolitikájával, a háború terheit a jobbágyokra hárító gyakorlatával." (13) Salgótarján és Karancsalja a falvak lakói Vay Ádárn földesúr el­len emelnek panaszt Rákóczinál. ,,. . . kételkedünk, hogy azok az újonnan jelentkező szolgáltatások, és annyi sok követelés, melyekkel 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom