Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Leblancné, Kelemen Mária: Adalékok a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, adózási kérdéseihez

előző nap csatát nyertek, részben elszöktek, részben saját hasznukra elcsatangoltak. Némelyek elmenetele indokolt volt, mivel földesura eleve egy hétre engedte el. Az elcsatangoltak és elszököttek helyére új hajdúkat kér. Hasonló panasszal fordul 1704. március 25-én Tolvay Ferenc is a megyéhez. írja, hogy előző éjjel is eltűnt 60 Nógrád megyei paraszt. Bercsényi 1704. március 31-én Patens-sel fordul a vármegyéhez. Közli, hogy sokan nem gondolták meg a hadakozás célját és a seregekből felelőtlenül elszéledtek. Megparancsolja, hogy minden elszéledt katona négy nap alatt térjen vissza a hadhoz! Ha nem mennének vissza, e levéllel ad hatalmat a városi, falusi bíráknak, hogy a lézengőket táborba kényszerítsék. 1704. április 8-án Rákóczi fordul hasonló szellemű levéllel Nógrád megyéhez. 1704. május 16-i levelében szintén a szökött katonák hadba küldését kéri Bercsényi a vármegyétől. A városi és falusi bírák (100 forint büntetés terhe mellett) kötelesek legyenek a hazaszököttek nevét, címét jelenteni a vármegyének, a vármegye pedig Bercsényinek. (11) Az elszéledésben, szökésben nyilván a vetési pátensben megfogalmazott rendelkezésnek a hatása is közrejátszott. Az otthonmaradottak, a jobbágykatona távolabbi hozzátartozói, az ,,egykenyéren élők" nem akarják fizetni a földesúri kötelezettségeket. A. vármegyére kivetett élelemszolgáltatáshoz a jobbágykatona közvetlen hozzátartozójának (feleség, gyerek) is hozzá kell járulnia, mert ,,a katonának eledellel a maga házánál is élnie kellene." (12) Rákóczi megengedte, hogy szükség esetén a vármegye, a földesúr erőszakkal szerezzen érvényt rendelkezéseinek. Az otthoniak panasza, az elégedetlenség, a táborból való elszökésre készteti a jobbágykatonák egy részét. Sőt a földesurak fenyegetéssel, csalással is szeretnék hazatérésre bírni a jobbágy katonákat. Az otthonmaradottak pedig nem akarnak hinni a vetési pátensnek. Nem akafják elhinni, hogy azt Rákóczi rendelte volna el, hogy „a jobbágyi állapotban lévő helységek és személyek úgy fizessék a taxát, árendát és mindenféle adót," mint hozzátartozójuk hadbaszállása előtt. Nem dolgoznak, nem engedelmeskednek a földesúrnak. Az őket ért erőszakosságok miatt sokszor a fejedelemhez fordulnak panaszaikkal, s kérik, védje meg hozzátartozóikat a földesurak, a vármegye hatalmaskodásától. Ellentmondásos helyzet tehát, amelybe ,,a népi tömegek erejére támaszkodó, de államhatalmát nagyobbrészt a feudális társadalom keretei közé felépítő kuruc szabadságharc került." Az otthonmaradottakat nemcsak a földesurak, hanem a fiskális birtokok tiszttartói is kényszerítik teherviselésre. „A jobbágyság tehát. .. nemcsak közvetlenül földesuraival került öszeütközésbe, hanem a tiszttartókon és az élést követelő katonákon át szembe találta magát a kuruc állam gazdaságpolitikájával, a háború terheit a jobbágyokra hárító gyakorlatával." (13) Salgótarján és Karancsalja a falvak lakói Vay Ádárn földesúr ellen emelnek panaszt Rákóczinál. ,,. . . kételkedünk, hogy azok az újonnan jelentkező szolgáltatások, és annyi sok követelés, melyekkel 67