Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Leblancné, Kelemen Mária: Adalékok a Rákóczi szabadságharc Nógrád megyei hadseregellátási, adózási kérdéseihez

tekintetes Urunk, Vay Ádám úr megterhel minket, Nagyságodtól indulnának ki, különösen mióta Nagyságodtól az ő kezébe adattunk át. Ö ugyanis olyan kegyetlenül sanyargat minket, hogy az ő szorongattatása miatt minap Nagyságodhoz beadványt küldtünk... összes jövedelmeinktől is megfosztottak úgy, hogy ha ez a helyzet nem változik meg, teljesen tönkre megyünk és lakhelyünket is elhagyni kényszerülünk. Ezért fordulunk újra kérésünkkel Nagyságodhoz, hogy kegyes szemmel tekintsen szorongattatásunkra és amennyiben lehetséges, nyújtson segítséget." (14) ,,A drégelyi, sipeki, honti, hidvégi szegénység is méltatlannak tartja, hogy Rákóczi tisztjei ugyanolyan magas terhet követelnek, mint amilyeneket „az elmúlt német világban" raktak a vállaikra. A fülekpüspöki szegény fiscalis jobbágyok pedig azzal a kéréssel fordulnak Rákóczihoz, hogy mivel a „német prefektus" forgatta ki őket „régi igazságukból", az vetett rájuk ki adókat és „öregbítette esztendőnként summájukat", „legyen kegyelmes hozzájuk és a régi summájukat tartsa meg." Rákóczi válasza kérelmükre: „a mostani sokféle országos szükségek nem engedik." Nem csoda tehát, hogy éppen a fiscalis birtokon csap magasra 1703 őszén és 1704 tavaszán a jobbágyi ellenállás tüze. (15) „. . . Nagyságodnak azért mint kegyelmes jó urunknak alázatosan esedezünk, méltóztassék fejedelmi kegyességével értetni, s ebben olly remediumot kegyeimessen tétessen, maradhasson a cselédünk békével, ha magunk is már Nagyságod mellett szenvedünk, mivel mi nem kereshetünk más-más lakóhelyeket a cselédünknek. Várván alázatosan nagyságod kegyelmessét ez iránt, maradván Nagyságod mint kegyelmes jó urunknak alázatos igaz szegény szolgái Deák Ferenc ezredes" (16) 1704. október 27. Sok az elégedetlenség a hadseregben a vármegyére kivetett dézsmakötelezettségből az otthonmaradottakra eső dézsmaterhek miatt is. A parasztság azt remélte 1703. végén „hogy a dézsma elengedődik." A fejedelemtől kérnek védelmet. Rákóczi válasza: az ország helyzete nem engedi meg, hogy a dézsmát elengedjék. Tömeges zendülés, hazaszéledés emiatt; „a zászlók elnéptelenedése fenyegeti az egész kuruc hadsereget." (17) Az Oeconomicum Consilium 1706. május 17. és 26-i levelében közli Nógrád megyével, hogy a fejedelem megengedte „a szokott dézsmát a nemes ország szükségére in natura praestállya. Kire nézve a nemes vármegyét requirállyuk, hogy minden késedelem nélkül az előbbeni pactatuma szerint a summát, felét fejér, s felét réz pénzül be küldeni ne késlekedjék." 1706. május 13-i levelében Rákóczi fordul dézsmaügyben a vármegyéhez. Emlékezteti a vármegyét, hogy úgy szedjék a dézsmát, hogy a szegénységet legkevésbé terhelje. 1707. szeptember 22-én ismét az Oeconomicum Consilium keresi fel 68