Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Dr. Takáts László: A „kuruc állam” egészségügyi szempontból

deklődtek a hadigondozás, a rokkantispotályok, a hadijog egészség­ügyi vonatkozásai, Lang dr. protomedicusi ténykedése felől (Prof. E. Püschel Bochum-Stiepelből, Prof, H. Schadewaldt Düsseldorfból, Doz. E. Wondrák Olomoucből). Kutatásaim előtt Lang Jakab Ambrus dr-ról jóformán csak annyit tudott a tudományos közvélemény, hogy Rákóczi udvari orvosa volt. Levéltári adatok, főleg Lang saját levelei alapján megállapíthattam, hogy a kuruc hadsereg tábori főorvosi tisztét is ellátta. Megoldott azonkívül néhány olyan feladatot is, amelyek már országos protome­dicusi hatáskörbe tartoznak. Ilyen státusz Magyarországon csak 1786-ban jött létre. A kuruc hadseregben az ezredsebészi hely rendszeresítése, továb­bá a század-sebészeknek az ezredtörzsben történő összevonása olyan haladó intézkedés volt, amilyent a cári orosz és porosz hadseregben csak pár év múlva, az osztrákban pedig csak jó tíz év múlva vezet­tek be. Lang dr. valóságos diplomata ügyességével szervezte meg 1704— 1705-ben az ország és a hadsereg gyógyszer ellátását, még pedig kül­földi forrásokból (Danczka=Gdansk, Krakkó=Krakov, Vratislava= Vroclav). Közép-Kelet-Európában egyedülálló intézkedése volt a sel­meci központi gyógyszerraktár, az Apotheca Regni Principális, a fundus Schemnitziensis létrehozása. Ide kerültek külföldről a gyógy­szerek és alapanyagok, itt dolgozták fel és osztották el az országos szükséglet szerint Elsőként mutattam arra, hogy a hivatalos cartellát kiegészítőén a szemben álló magasabb parancsnokok gyakran kötöttek a „jus gen­tium", az „uralter Kriegsgebrauch" szellemében megállapodásokat, amelyekben sokszor esik szó a sebesültek kölcsönös kötelező kezelé­séről, a kezelési költség térítéséről, a gyógyultak védlevéllel történő hazabocsátásáról. A megállapodások, ha gern is a szuverén állam, de a szuverén hadsereg elismerését jelentették. Véleményem szerint, a szabadságharc'rokkantjairól való gondos­kodás a vetési és több későbbi pátensben biztosított jobbágyked­vezmények komplexumába tartozik. Rákóczinak 1706. július 14-iki levele a rokkantak részére felállítandó ispotályokról szól (Munkács, Sárospatak), ahol az inhabiliseknek „. . . rendes praebendájok's ru­házattyok meg fog járni". Eddig csak egy lőporrobbanástól megva­kult katona rokkant-ispotályba utalása került elő 1709-ből de ez is igazolja, hogy nemcsak jámbor szándékról volt szó. A terv egy­magában is nagyjelentőségű, mert akkoriban a párizsi Hôtel des in­valides-től keletre a rokkantháznak még gondolata sem merült fel. A Besztercebánya melletti Stubnya-fürdőn, Rimaszombaton és a dunántúli Mihályfán létrehozott curatoriumoknak katonai gondno­ka, sebésze, patikája és patikusa volt. Később minden katonai kör­zetben tervezték hasonló intézmények felállítását, önálló kuruc ál­lam perspektivikus intézkedése ismerhető itt fel. A többi európai ál­lamban is a 18. század első évtizedében kezdték az állandó katona­kórházakat szervezni. ;U

Next

/
Oldalképek
Tartalom