Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Mezey Barna: Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában (1703. június 6–1705. szept. 12.)

vél valamint a fejedelem utasítása és rendelete között. A szabályszerű meghívó megjelölte a diéta színhelyét, idejét és összehívásának okait. Az országbéli hadihelyzet, a béketárgyalások és a Habsburgok álnokságának hosszas tárgyalása után rátért a következményekre: mi történik, ha valaki nem jelenik meg. Pátensnek tekinthetjük anynyiban, amennyiben a fejedelem parancsolja a megjelenést és a parancsának ellenszegülés esetére szankciót határoz meg. Rendeletmivoltát húzza alá az is, hogy az ország széles rétegeihez szól, gyakorlatilag à jobbágy-, a cseléd- és zsellérsorban élőket leszámítva az egész ország népéhez. („Közönségessen az egész Statusoknak.") Végrehajtási utasításnak tekinthetnénk, hiszen az a vármegyékhez, királyi városokhoz kollektive, főurakhoz és főpapokhoz személyenként szólóan van címezve. Benne az 1498: 1. te. rendelkezésére hivatkozva fenyegeti meg a távolmaradókat, így segítve a rendelkezés megvalósulását; Kérdéses a vármegyékhez intézett körlevelek jellege: vajon jogforrások-e, s ha igen, hol a helyük. Arról lehet vitatkozni, vajon a körlevelek jogforrásoknak tekintendők-e, hiszen formájukban nem azok, hiányzik szankciójuk is, rendelkezéseik félig hallgatólagosak. Az azonban bizonyos, hogy a körlevél a fejedelemnek alárendelt szervek számára jogot is állapított meg, véleményezési jogot, s a felülvizsgálat jogát; értelmetlen lenne félté belezni, hogy ezt egy, a jogforrási hierarchián kívül álló okirat biztosította. Jogszabályt természetesen nemcsak Rákóczi bocsátott ki. Ugyan a fejedelmi udvarban és a központi szerveknél az volt a szokás, hogy bármely testület hozta is a döntést, a kiadmányozás II. Rákóczi Ferenc nevében történt, a vezérek azonban önállóan is adtak ki pátenseket és utasításokat. Ezek közé tartoztak elsősorban a seregtoborzó ezereskapitányok és alacsonyabb rangú tisztek pátensei, amelyekben főként a fejedelem korábbi pátenseire hivatkoznak. Az egyes tisztek pátensei a hadihelyzettel voltak kapcsolatosak, vagy a fejedelem utasításait, rendeleteit hajtották végre. A tábornokok és főtisztek pátensekben rendelték el egy-egy felszabadított terület katonaállítási kötelezettségét, átállásra kötelezték a meghódítandó területeket, esetleg felkelést rendeltek el. Felhívták benne valamely település, város, vármegye lakosságát a szabadságharchoz való csatlakozásra. Pátensekben próbálták biztosítani a hadsereg rendjét és a közbiztonságot, utasításokkal a hadsereg utánpótlását stb. A tábornokok által kibocsátott jogforrások közül külön meg kell emlékezni Bercsényi pátenseiről. Mivel ő volt a hadsereg fővezér^ a harcokat is főként ő irányította. Adott ki hadparancsot, hódolt»tási rendeletet, adózásról szóló pátenst, hadseregellátásra, katonáéilátásra utasítást, végrehajtó rendeletet. A fentebb említett jogforrásokon túl némely szervnek saját jogszabályai is voltak. A szabadságharc államgépezetében uralkodó az a szokás, hogy a központi szervek Rákóczi Ferenc nevében jártak el, igen nehézzé teszi a jogforrási rendszer világos áttekintését. A fejedelem tanácsának döntéseit, határozatait mind Rákóczi neve alatt tisztázta és bocsátotta ki a kancellária. Ily módon különféle formájú és tartalmú aktusok születtek (leiratok, utasítások, esetleg — ha csak értesítésről volt szó — levelek). Minthogy Rákóczi alá27