Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Mezey Barna: Jogforrások a Rákóczi szabadságharc államában (1703. június 6–1705. szept. 12.)

írásával és pecsétjével jutottak el a címzetthez, kötelező erejük Rákóczi fejedelmi hatalmán alapult. A helyi szervekről szólva meg kell említenünk, hogy a helyi jogszabályalkotás alig változott, csakúgy, mint a szokásjog. A fejedelem államszervező munkája során a központi szerveket alakította újjá, a helyieket szinte érintetlenül hagyta —~ nem számítva, hogy a tisztújításokon kuruc tisztségviselőket állított a régiek helyébe. Legfeljebb némi tartalmi módosulást észlelhetünk a statútumok tekintetében. A jogforrási hierarchia Most, hogy előttünk áll a szabadságharc jogforrásainak rendszere, röviden összefoglalom sajátosságait, megfigyeléseim alapján. Ismét hangsúlyozni szeretném, hogy vizsgálódásom csak a szabadságharc első, kezdeti szakaszára terjed ki, amennyiben ezen a határon túlléptem, azt csupán az érthetőség miatt tettem. A Rákóczi-szabadságharcban túlnyomó fölénybe került a jogszabályalkotás a jogképződéssel, a consuetudóval szemben. A gyors társadalmi változások, s a bizonytalan állapotok nem kedveztek a szokásjog alakulásának, nem tudott oly gyorsan reagálni a változásokra, így gyakorlatilag ez, a jognak a legmasszívabb, lassan módosuló része, nem mutatott eltérést a korábbiakhoz képest. Ezzel szemben a jogszabályalkotás rendszeréé igen. Legfontosabb volt az átalakulás sorában a jogalkotó szervek változása. A Rákóczi-szabadságharc önálló államszervezetének kialakulásával új szervek végezték a jogalkotást is. A jogszabályalkotás egyrészt szélesebb körére támaszkodott a szerveknek, mint a Habsburg-Magyarországon, másrészt némi átrendeződés figyelhető meg a szervek alá-fölérendeltségében, így a jogforrások hierarchiájában is. Mint tudjuk, a jogszabályok egymáshoz való viszonyát fejezi ki a jogforrási hierarchia, azt, hogy egyik alacsonyabb rendű a másiknál, ezt pedig a kibocsátó szervek egymáshoz viszonyított helyzete határozza meg. Ez a szervi alá-fölérendeltség sokáig nem volt egyértelmű. Egészen a szécsényi országgyűlésig a legmagasabb rangú jogszabály Rákóczi pátense volt, mely nem törvényben megalapozott hatáskörén, hanem személyes főúri hatalmán alapult. Ezt a hatalmat az első hónapokban egyre növekvő jobbágyhadai biztosították számára, melynek révén megfelelő és elegendő erő volt a kezében, hogy rendeleteit betartassa. Mondhatni, ez az az időszak, amikor majdnem abszolútnak tekinthető a fejedelem aktusainak kötelező ereje: a mellé állók szinte feltétel nélkül betartották rendeleteit, az ellenkező oldalon állók letörésére egy ideig elég ereje volt. Utasításai is ugyanezen hatalmán alapultak. Differenciálásuknál azt kell tekintetbe vennünk, hogy az érintettek milyen körére terjedtek ki. Az utasítások néhány szervhez, személyhez szóltak. Az utasításokon belül pedig némileg el lehet különíteni az egyes konkrét 28