Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Benda Kálmán: A kuruc állam diplomáciai szervezete

kinak is mindig sajátkezűleg írt, s előfordult, hogy a rejtjelezést is személyesen végezte el. Az esetek többségében azonban az utasítások, levelek formába ön­tése a fejedelmi titkár, majd a Kancellária vezetője, Ráday Pál fel­adata volt. A fejedelem azután a fogalmazványokat gondosan átol­vasta, javításaival, széljegyzeteivel gyakran találkozunk a conceptu­sokon. Az egészen bizalmas ügyekbe, mint a cárral való tárgyalások utasításai, még írnokot sem vontak be —, ilyenkor Ráday maga tisz­tázta le az iratot. Többnyire ő végezte a rejtjeles levelek megfejté­sét is. Ahogy terebélyesedett a diplomáciai tevékenység, Ráday is mind nagyobb önállóságra tett szert. Kezdetben Rákóczi följegyezte szá­mára az utasítások gondolatmenetét, 1707-től erre már csak ritka esetben került sor. A követségekkel kapcsolatos gyakorlati teendők intézése is mind jobban Ráday hatáskörébe került, s a politikai lé­nyeget nem érintő kérdésekben a követek vele leveleztek, hogy ne terheljék a fejedelmet. Hovatovább az is szokássá vált, hogy a kö­vetek két jelentést küldenek haza, egyet Rákóczinak, egyet a kan­cellária vezetőjének, s ez utóbbira Ráday külön válaszolt, lényegi dolgokról is szólva a levélben. Érdekes, hogy a külügyi szervezet kiépülése végül is nem vonta maga után külön külügyi kancellária létrehozását. Ennek magyará­zatát részben abban találhatjuk, hogy az ügyek egy részét Rákóczi maga intézte, Ráday kikapcsolásával, részben pedig abban, hogy Rá­day feladatai sem korlátozódtak csak a diplomácia területére. Mégis azt mondhatjuk, hogy a magyar viszonyok között, amelyek egyál­talában nem hasonlíthatók a francia abszolút monarchiáéhoz, Rá­day gyakorlatilag ellátta a külügyi államtitkár tisztségét. Kökényes­di László Franciaországból így is címezte neki egyik levelét: „az er­délyi fejedelem őfelsége államtitkárának". A diplomácia belső ügyintézésének nyelve a magyar volt. Az ál­lamok közti levelezésben a latin dívott, de az uralkodók és az állam­férfiak egymásközt már mindinkább franciául érintkeztek. A dip­lomáciai levelezés szinte mindig rejtjeles formában történt. Minden követ más-más jelkulcsot kapott, sőt a jelkulcsokat időnként cserél­ték is. A nemzetközi poltikában való tájékozottságnak, a diplomáciai ak­ciók kézbentartásának fontos feltétele volt a gyors és megbízható postai összeköttetés. Rákóczi nagy gondot fordított a magyarországi hadiposta kiépítésére. Ez egyaránt foglalkozott levél és személyszál­lítással. Az ország terű] étét 4 főútvonal szelte át, hozzájuk csatlakoz­tak a mellékvonalak. A postaállomások egymástól másfél-két órás lójárásnyi távolságra voltak, hogy a lovak gyakori váltásával nö­veljék a posta gyorsaságát. A külföldre szóló levelet többnyire fu­tár, alkalmi küldönc vitte, aki idegenben csak útlevéllel közleked­hetett, ezt pedig ellenséges országban nem kapott. Ezért a posták nem egyszer óriási kerülőkre kényszerültek. Mivel az utak bizony­talanok voltak, ugyanazt a levelet három-négy másolatban is elin­dították különböző útvonalakon. Lőcséről, az északi postaközpontból átlagban három hét alatt ért el a futár Danckába, s onnan újabb egy hét alatt Berlinbe. Párizsba 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom