Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Benda Kálmán: A kuruc állam diplomáciai szervezete

az idegen országok megbízottaival való érintkezés, s a követek ügyes-bajos dolgainak intézése. Minden követ nála jelentkezett érkezéskor, ő készítette elő az uralkodói audienciát, jelen volt, amikor a király az ünnepélyes kihallgatáson átvette a megbízólevelet, s zömükben a tárgyalásokat is ő bonyolította le. A diplomácia terén ő volt az uralkodó akaratának gyakorlatba való átültetője. Miután naponta érintkezett királyával, természetes, hogy annak elhatározásaira, a külpolitika egész irányára nagy hatása volt. Mivel pedig az abszolút államok hatalmi politikájának egyik legfőbb eszköze a diplomácia, a külügyi államtitkár rangban és fontosságban az állam egyik legelső embere. Mindez lassú fejlődéssel alakult ki Franciaországban, Magyarországon viszont Rákóczinak máról holnapra kellett a semmiből megteremtenie a nemzeti állam diplomáciai szervezetét. 1703-ban, amikor a szabadságharc megindult, a kurucoknak nem volt semmilyen külképviselete és így többek közt nem volt, aki a császári diplomácia rágalmait megcáfolja. A fejedelem 1704 elején indította útnak első követségét, s az ezt követő 3 év alatt a nemzetközi kapcsolatok egész sorát építette ki. 1707 őszén, a szabadságharc tetőpontján, Rákóczinak már állandó követe volt XIV. Lajos francia király és Miksa Emánuel bajor választófejedelem mellett, Isztambulban a Portán, Nándorfehérvárt, s szövetségese, I. Péter orosz cár udvarában. Alkalmi követeivel találkozunk a Vatikánban, Velencében, Hollandiában és Berlinben a porosz királynál, továbbá a svéd, a lengyel és az angol udvarban. 1704-ben az európai hírek csak nagy késéssel jutottak el Rákóczihoz, 1707-ben megbízottai hétről hétre elküldik jelentéseiket a nemzetközi eseményekről. Míg 1704-ben csak a legnagyobb nehézségek árán tudott érintkezést találni a külországokkal, 1707-ben már egységes diplomáciai vállalkozásokba kezdhet, s ezek hatósugara Párizstól Moszkváig, a Portától a svéd udvarig, a Vatikántól Berlinig, sőt Londonig terjed. A külpolitika irányítását Rákóczi kezdettől fogva a maga kezében tartotta, a rendi szervezet sem az elvi kérdésekbe, sem a személyi vonatkozásokba nem szólt bele. A szécsényi országgyűlés is csak a császárral való tárgyalásokról emlékezett meg, amikor felhatalmazta a fejedelmet, hogy „magát a tractában nemcsak beereszthesse, hanem annak felette a conjecturáknak és haza dolgainak ratiói szerint, valamit a közügyek javára ítíl, munkálódhassa és végezhesse." Az erdélyi rendek választási feltételei csak annak kimondására szorítkoztak, hogy a fejedelem ,.a Portával igyekezzék jó szomszédságot tartani". A külpolitikába tehát sem az országgyűlés, sem más rendi szerv nem szólt bele, ami persze nem jelenti azt, hogy időnként Rákóczi ne kérte volna a szenátus vagy belső emberei véleményét. Elhatározásait azonban egyedül hozta meg, ahogy környezetében nem is volt senki, aki az európai helyzet felmérésében érdemlegesen segítségére tudott volna lenni. Nyilván részben ez magyarázza, hogy a diplomáciai ügyek egy részét Rákóczi teljesen maga intézte. Nem egyszer maga fogalmazta vagy diktálta a leveleket, így XIV. Lajosnak, de még Bonnac marii