Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Valter Ilona: Pásztó, a középkori mezőváros

földesurától, aki a bíráskodás jogát fenntartotta magának. Pásztó viszont jelentős önkormányzatot kapott, s XV. században fejlődése ugrásszerűen megnövekedett. Ez a fellendülés az élet minden területén megmutatkozott: kulturális és gazdasági élete egyaránt kiteljesedett. A ránk maradt adatok szinte kirajzolják elénk a város XV. századi képét. A Szent Lőrinc plébániatemplom és a ciszterci monostor környéke volt a mezőváros kulturális központja, míg a mai Fő utca (Szabadság út) és a piac környéke a gazdasági központ. A középkori városról nem maradt fenn ábrázolásunk, de egy 1793-ból származó térkép híven mutatja a város szerkezetét, mely a középkorban is hasonló lehetett (1. sz. kép). A nyugati részen folyik a Mátrából eredő és a Zagyvába ömlő Kövicses patak, melyből Malom-ér néven egy kisebb patak ágazott ki és vezetett a ciszterci apátság mellé, a vízimalom működtetésére és az apátság melletti halastó táplálására. A ránk maradt műemléki állomány nagyarányú és művészileg magas szintű XV. századi építkezésekről vall. A mű2. kép Pásztó műemléki központja a Szent Lőrinc templommal és a romkerttel (Mihalik Tamás felvétele) emlékek nagy része a plébániatemplom környékén található (2. sz. kép). Pásztó műemlékileg védett körzete ez, melynek leghangsúlyosabb része a nagyméretű Szent Lőrinc templom. Helyreállítása 1959—1967-ben történt. A már említett románkori részletek mellett a templom meghatározó jellegét a XV. századi gótikus bővítések adják. Erőteljes nyugati tornyát szobrok díszítik (Szent Lőrinc, Szűz Mária szobra), a templom déli oldalán nyitott előcsarnok nyílik gótikus kapuval, mellette gótikus kápolnát láthatunk, ritka szép ráérik 8