Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Balázs László: Nógrádi László (1871–1939)
•:'•'•< '"'•'" . •-í-.V' г,- . /'.. •••: . '-г.'.'''' т ":}, : '\'- ••/'••.У-Л'-.-'.'' ,-• •'•'•' gond az egykékkel, főleg azért, mert érzékenyebbek. Az egykerendszer elleni védekezést morális és törvényes kötelességének tartja. Mivel a rendszernek nem egyetlen oka van, többféleképpen kell segíteni. Ahol gazdasági oka van, ott javítani kell a gazdasági helyzeten (ingyen bába, ingyen orvos). Javasolja, hogy a többgyermekes családokat adókedvezményben kell részesíteni. Határozottan leszögezi, hogy az egykerendszer ellene szegül a természetnek, az emberiségnek és a nemzetnek. A népet a már említettek miatt nem marasztalja el. Művével a népkormányzóhoz, a műveltekhez kíván szólni: „A felsőkön a sor most már, hogy a második s a többi lépést megtegyék — a nép felé." 11 Az adatgyűjtő szakosztály még 1912-ben gyűjtést indított a mese hatásának tisztázása céljából a 3—6—9 éves korhatáron belül mindenféle iskolába járó, mindkét nemű, normális és abnormális gyermekek körében, ötezer országos adat érkezett be, melyeknek feldolgozása képezte alapját A mese című könyvének. Ez a szintén alapvető, értékes és hasznos mű 1917-ben látott napvilágot a Gyermektanulmányi könyvtár 7. köteteként. Tizenkét fejezetre oszlik, tizenharmadiknak Függelék kapcsolódik hozzá, a szakosztály által gyűjtött adatok grafikonok és táblázatok. Tárgyalja a mese eredetét, műfaját és műfaji sajátosságait, motívumait, esztétikáját, külön fejezetet szentel a mesekönyvek történetének és értékelésének, vizsgálja a mese pe218 dagógiai értékét, hatását a gyermekre, szerepét, jelentőségét a családi és az iskolai nevelésben. A mesét, általában a népköltészetet és annak értékét már a romantika felfedezte, a pedagógia azonban sokkal később kezdte értékelni, elsősorban csak ott, ahol a modern pedagógia (gyermektanulmányozás) iránt élénk és általános volt az érdeklődés. A mesének ellenzői is voltak, mint Rosseau, Kant, Biedenkapp stb., kik azt a káros hatást tulajdonították a mesének, hogy túlfeszíti a gyermek képzeletét, ábrándczóvá, babonássá tesz, félelmet kelt, helytelen irányba tereli az értelmet. Nógrádi sorra megcáfolja ezeket az ellenérveket és bebizonyítja, hogy „A gyermek élete a mese ragyogó világa nélkül zord és kietlen lenne, érzelmi élete, kedélyvilága színtelenül fejlődne, s értelme, ítélő képessége is sokat köszönhet a mesének.' A mesekönyvek című fejezetben a hazai és a külföldi irodalom áttekintő ismertetését adja. Meseíróink nagy hibájául rója fel, hogy nem a népmesékből merítenek, hanem maguk eszelnek ki pedagógia meséket és történeteket, melyek többnyire sem az életkori sajátosságoknak, sem a művészi követelményeknek nem felelnek meg. A magyar meseírók elé Benedek Eleket és Jókai Mórt állítja követendő példaképül. A mese hatása a gyermekre című fejezetben külön-külön elemzi az életkori szakaszok meseigényeit és mesetípusait, megtudjuk, milyen mesetémák, melyik életkorban érdeklik a gyermeket. Ennek alapján út-
