Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Patay Pál: Másfélszáz év régészeti kutatásai Nógrád megyében
helytállósága messze elmaradt Jankoviché mögött, amennyiben úgy vélte, hogy a Hársashegy leletei egy ott táborozó római légiótól származnának. Kubinyi a gyűjteményét a losonci házában őrizte. Ez 1849. augusztus 9-én, amikor a várost az orosz cári csapatok felgyújtották, elhamvadt. Öt magát, mint a reformpárt Nógrád megyei vezéralakját, 9 évi várfogságra ítélték az osztrákok. Szerencsére hamarosan amnesztiában részesült. Első ténykedései közé tartozott, hogy gyűjteményének maradványait összeszedte házának omladékai közül. Átlátva, hogy azok egyrészt magánkézben nincsenek biztonságban, másrészt országos jelentőségű kulturális értéket képviselnek, a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta azokat. Ezzel elsőnek juttatott közgyűjteménybe olyan nagyobb leletegyüttest, amelynek pontos helye és lelőkörülményei is ismeretesek voltak, tehát hitelesnek voltak tekinthetők. Kubinyi Ferenc régészeti tevékenysége ezzel nem zárult le. Amerre megfordult, nemcsak Nógrádban, hanem az ország más vidékein is, figyelme nem kerülte el a régiségeket. Ásatott a lapujtői Pókahegyen, 1858-ban a Pest megyei gombai Várhegyen, de gyűjtött másfelé, még a Tisza mentén is. Gyűjtéseivel a Nemzeti Múzeumot gyarapította, de nem mulasztotta el azok ismertetését sem. Mindazonáltal működése a mi szempontunkból annyiban bír különös jelentőséggel, hogy a hazai őskori kutatás kezdetén Nógrád megye játszotta a vezérszerepet. Testvéröccse, Ágoston nem folytatott régészeti tevékenységet. De 1848 és 1849 között mint a Nemzeti Múzeum igazgatójáról, akinek működése idején indult meg a Múzeum tudatos régészeti gyűjtőmunkája, nem feledkezhetünk meg, amikor a megyei régészeti kutatás múltjáról megemlékezünk. A Kubinyi testvéreknek részben kortársa volt Pulszky Ferenc. Bár az 1867. évi kiegyezés utáni időben az ország régészeti kutatóinak egyik élenjárója lett, megyei viszonylatban — mint régész — nem játszott szerepet. Igaz, nem is volt helybeli származású, csak kevéssel a szabadságharc előtt vásárolt Szécsényben birtokot. Hogy nem vált igazi nógrádi emberré, abban a szabadságharc utáni hoszszú számkivetése is megakadályozta. Nem is volt ásató régész; munkássága a szakmán belül ismertető és összegző jellegű volt. Tanulmányai között is csak egyetlen egy volt azonban megyei vonatkozású: a pusztagéci kelta lelet ismertetése. A régészeti kutatás terén Kubinyi Ferenctől a stafétabotot unokaöccse, Nyáry Jenő vette át. Az ő révén vált lehetővé, hogy Nógrád még az 1870-es években is élen járt e tekintetben. Őt ugyan már nem a reformkor szelleme hatotta át, politikai állásfoglalása sem egyezet a nagybátyjáéval (az 1867. évi koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avatták), de a régészet művelését szellemi örökségként továbbvitte. Hosszú éveken át a Régészeti Társulat elnöki tisztét is betöltötte. Nem volt szakképzett régész, ezt maga is érezte. Éppen ezért a pilinyi birtokán végzett ásatásaira meghívta a szakma akkori hivatásos képviselőit is: az akkor már nestornak tekinthető Érdy Jánost, a hazai régészeti kutatás igaz megszervező18