Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)
Patay Pál: Másfélszáz év régészeti kutatásai Nógrád megyében
jet, Romer Florist és a korát messze meghaladó módszerekkel ásató Csetneki Jelenik Eleket. Nyáry óriási ásató tevékenységet fejtett ki. Elsősorban otthona, Piliny határában dolgozott. Ásatott a Várhegyen lévő későrézkorikorabronzkori telepen, de legfőképpen a Borsóson, ahol — a ránkmaradt leletekből következtetve — többezer bronzkori és többszáz szkíta sírt kellett feltárnia. Jelentős ásatása volt még a leshegyi honfoglaláskori sírok feltárása is. De Nyáry a megye határát is átlépte; a Hont megyei Magyarádon, a Gömör megyei Óbáston és Domaházán is kutatott, nemkevésbé az aggteleki Baradla barlangban. Ásatási módszere — a leshegyi sírok kivételével — sajnos csak az ép tárgyak begyűjtésére szorítkozott. Tudjuk, hogy Aggteleken 60 munkással dolgozott 3 napon keresztül. Ha ez már az ő korában sem volt éppen korszerűnek nevezhető eljárás, mégsem marasztalhatjuk el ezért őt, hiszen hazánkban az ásatási módszerek ekkor még egyáltalában nem kristályosodtak ki. Mint pozitív vonást könyvelhetjük mégis el azt, hogy az aggteleki ásatás feldolgozásánál komplex ismertetésre törekedett; mind az embertani, mind a növényi leleteket élenjáró szakértőkkel határoztatta meg. Nyáry igen gazdag és értékes gyűjteményt gyűjtött össze. Az 1876. évi budapesti Nemzetközi Régészeti és Embertani Kongreszszus kiállításán feltűnést keltettek a Várhegy agyag állatszobrocskái, a borsósi sírokból származó miniatűr bronz eszközök és fegyverek, s részben az ő gyűjteményében lévő anyag alapján ismerte fel az orosz Aspelin, hogy a Kárpát medencében is vannak a déloroszországi szkíta leletekkel megegyezők. Gazdag gyűjteményét — amely sajnos eléggé rendezetlen volt — 1898-ban Nyáry 3000 forintért eladta a Nemzeti Múzeumnak. Kisebb kollekciókat azonban másfelé is szétajándékozott, így jutott belőlük még Velencébe is, méghozzá az egyetlen jól publikált ásatásából, a leshegyi honfoglaláskori temetőből származók is. Nyáry Jenőnek kortársa volt Pintér Sándor szécsényi ügyvéd, aki a múlt század végén, leginkább néprajzi, de ugyancsak komoly régészeti gyűjtőtevékenységet fejtett ki a megyében. Sok emberrel érintkezve, módja volt figyelemmel kísérni a környéken felbukkanó leleteket. Munkásságáról több cikkben be is számolt. Az ő révén értesültünk a szécsénypórpásti, Apáti pusztai, stb. X— XI. századi, a káprási germán, az ecsegi bronzleletről. Ásatott a szécsényi Kerekdombon, ahol előtte már Pulszky Ferenc fiai, Ágost és Károly, valamint vele együtt Vancsó Béla pesti ügyvéd is végzett kutatást. Gyűjtéseinek azonban fő területe Dolány, vagyis a későbbi Benczúrfalva volt, ahol a Majorhegyen a XIX. század végén megismétlődött a kisterenyei Hársashegy esete. A letarolt hegyoldalból a záporok nagy mennyiségben mosták ki a bronzkori leleteket, amelyeket a lakosok oly szorgalommal gyűjtöttek össze, hogy többen a kincskeresés végett a földjeik művelését is el-elhanyagolták. Pintér a gazdag régészeti gyűjteményének egy részét 1911-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, míg a másik részét megtartotta a megye számára, azzal, hogy az időközben létrejött balassagyarmati múzeumnak adta.
