Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Csongrádi Béla: A szabadművelődés korszaka Nógrád megyében

„A demokratikus politikai fordulat után a romokban heverő ország vérkeringésének megindulásával megkezdődött a kulturális élet reorganizálása is. Minden jószándékú, haladó elme előtt világos volt, hogy a kultúra demokratizálása a művelődés lehetőségétől eddig intézményesen elzárt munkások, parasztok s általában a dolgozó rétegek műveltségi szintjének emelését jelenti, a demokratikus átalakulás munkaprogramjának szerves részeként.''

1 Ebben az átalakuló, demokratizálódó légkörben vált a szabadmuvelődés uralkodó irányzattá, melynek ideológiájában kispolgári illúzió érvényesült mind a kisárutermelő osztályálláspontot kfejezo úgynevezett „tiszta polgári demokráciáról", mind pedig a kultúra társadalomfelettiségéről, illetve a társadalom kulturális öntevékenységéről vallott nézeteket tekintve. A szabadművelődés ideológusa, Karácsony Sándor szerint „a történelemben nincs osztályharc, s ezért a kultúra is osztályok feletti. Az egyén a kultúrát illetően teljesen szabad, amiből következik, hogy a népművelést nem lehet irányítani: a szabadművelődés a társadalom öntevékenysége. A kultúra egyetlen forrása a népi, paraszti műveltség, s annak is XVII. századi formája, minden más álműveltség."

2 E misztikus elméleti alap ellenére „arról sem feledkezhetünk meg, hogy az ellenforradalom eszméivel és módszereivel való szembenállása, az új utak keresése. a tömegek művelődésének őszinte vágya nemcsak szubjektív jószándékról tanúskodik, hanem különösen a második világháború előtti állapotokhoz, a Horthy-rendszer egyre fasizálódó „népműveléséhez'' képest jelentett haladást. A szabadművelődési irányzat képviselői korszerű színvonalon igyekeztek pótolni a korábbi mulasztásokat. Vitathatatlan az is, hogy több területen komoly eredményt hozott a nagyszabású vállalkozás. Méltányolni kell például, ahogy hozzáláttak a korszerű népművelés szervezeti megalapozásához, különösen a parasztság tekintetében pedig az általános és szakműveltség terjesztéséhez."

3 E — már megfelelő távlatból és helyes ideológiai alapról végzett — megítélések objektívizmusában térnek el a korabeli értékelésektől, hiszen az a tény, hogy a demokratikus újjáépítés kulturális eredményei az ellenforradalmi korszak reakciós művelődéspolitikája tagadásának jegyében fogantak, megtévesztő volt s — az ideológiailag egyébként is zűrzavaros időszakban — elterelte a figyelmet a szabadművelődés visszásságairól. Ennek illusztrálására a Köznevelés, valamint az Űj Szántás (amely a szabadművelődés szaklapja volt) е

ёУ

_е

ёУ cikkéből idézünk. A szabadművelődés négy fontos célt tűzött ki maga elé: „Űjjá kell szervezni, új alapokra fektetni az iskolán kívüli nevelést! A munkába új, demokratikus gondolkodású, arra való embereket kell állítani ! Át kell vinni a köztudatba a felnőttek között folyó művelődés nagy jelentőségének gondolatát! Végül: Munkaközösségbe kell összefogni a társadalmi és állami szerveket."

4 „A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a felszabadulást követő időkben mindjárt két nagy feladatra vállalkozott. Egyrészt az iskolai rendszer, másrészt a kultúra iskolán kívüli terjesztését, az ún. nép182