Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (1975)

Kapros Márta: A keresztelés szokásai az Ipoly menti falvakban

60. Ma Osagárd. A megye déli részén fekvő községnek a leírás idején 511 lakosa közül 422 szlovák, illetve 435 evangélikus vallású (Id. GARÄDY, 1854. 29. 1.). 61. Nyilvánvalóan volt egy fő komapár. 62. PINTÉR S., A palócz születése, házassága és halálozása. Ethn., II. 1891. 97— 109. 1. Bár a címben jelölt „palóc" fogalom jóval nagyobb területet foglal magába, a szerző életrajzi adatai alapján feltételezzük, hogy a Szécsény környéki falvakból származó ismereteire is támaszkodott a cikk megírásakor. 63. Vö. PINTÉR S., 1891. 98—99. 1. 64. FARKAS P., Nógrád vármegye népe. In: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye. Budapest, é.n. 137—171. 1. 65. A születésről szóló részletben csak Litkét, az Ipoly tói keletebbre fekvő Sóshartyánt és a Fülek meletti Bolgáromot említi. 66. FARKAS P., i.m. 153—154. 1. 67. Ez utóbbi szokás, vagy annak kocsmába menés motívuma Bolgáromra vonatkozik. 68. FARKAS P., i.m. 154. 1. 69. FARKAS P., i.m. 158. 1. 70. Ez feltehetően inkább a történelmi Nógrád megye északi részén fekvő falvak lakosaira vonatkozik. Ebből a keresztelői szokásokat ld. 170. 1. 71. „Mint pogányt vittük el, s mint keresztényt hoztuk vissza." 72. Bár gyűjtőterületem három községe Hont megyébe esett, a Borovszky szerkesztette sorozat ide vonatkozó részének (KOMORÓCZY M., Hont vármegye népe. In: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye [Szerk. : Borovszky $.]. Budapest, é.n. 128—136. 1.) ismertetését elhagytam, mivel mind a szlovák, mind a magyar lakosságról közölt lokalizálatlan anyag nem mutat összefüggést az általam gyűjtött adatokkal. Földrajzilag a kérdéses községek Hont megye Nógráddal határos területén helyezkednek el, kulturális szempontból is inkább ide tartoznak. 73. NYÄRY A., A palóc anya és gyermeke. Ethn., XLII. 1931. 167—174. 1. 74. Bár pontos helymegjelölések nincsenek a tanulmányban, a szerző munkásságának ismeretében arra következtethetünk, hogy a Karancs nyugati vidékét jól ismerte, s itteni tapasztalatait, adatait nyilván beépítette ebbe a munkájába is. 75. NYÄRY A., 1931. 170—171. 1. 76. A gyerekágyasnak történő ételhordást érti ez alatt. 77. MANGA J., A társadalmi szempontú néprajzi kutatásokról. Ethn., LXIII. 1952. 63—82. 1. 78. MANGA J., 1952. 76—77. 1. 79. SCHRÄM F., Kisnógrád megye történeti néprajza (1686—1848). Lelvéltári Szemle, 1968. 3. szám 657—719. 1. Ebből a kereszteléssel kapcsolatos rész: 683—686. 1. Noha vizsgált községeink nem esnek Kisnógrád megye területére, a történeti anyag feldolgozása miatt indokoltnak tartottam, hogy kitérjek e tanulmányra. 80. E megállapításaihoz hozzáfűzném, hogy az adatok statisztikai értékelése során torzítást idéz elő az a körülmény, hogy a szülők, illetve keresztszülők nevét csak egyszer kaphatta a családban született gyermek. Továbbá kérdéses, hogy egy-két év anyagából lehet-e egyértelműen megbízható következtetést levonni a népi névadás szokásaira. Vö. bemutatásra kerülő anyagomból a névadással kapcsolatos pataki adattal. 81. Kár, hogy ennek okát nem kereste. Pl. földesúr családtagjainak nevéről történő elnevezés. 82. Eredetileg két község: Ludány és Szécsényhalászi. 83. A keresztelésre vonatkozó adatokat a fentebb említett nagyobb tematikus egység keretében gyűjtöttem, majd Drégelypalánk, Patak, örhalom és Ludányhalászi községekben az utóbbi év során külön a keresztelési szokásokra vonatkozóan végeztem alaposabb, részletekre kiterjedő adatgyűjtést. 84. Felhasználom még Zólyomi Józsefnek kérésemre az Ipoly jobb partján fekvő Ipolyvarbó (Vrbov) községben 1974-ben gyűjtött összehasonlító adatait is. Segítségét ezúton is köszönöm. 85. Részletes áttekintést a területre vonatkozólag ld. MANGA J., Ünnepek szokások az Ipoly mentén. Budapest, 1968. 12—19. 1. Ipolyvece és Dejtár utóbbi száz évet felölelő gazdasági, társadalmi változásairól ld. MANGA J., 1952. 74— 78. 1. 163